Masaccio (1401-1428)

Összefoglalás

Masacciót gyakran az első igazi reneszánsz művészként emlegetik. Életének korai befejezése ellenére kiemelkedő munkássága jelentősen befolyásolta a nyugati művészet alakulását. Firenzében, a kora reneszánsz idején, Masaccio a nemesek támogatását élvezte, akik magánkápolnák díszítésére rendeltek tőle oltárképeket és frízeket.

Annak ellenére, hogy életéről keveset tudunk, munkássága egyedi volt, és racionális megközelítést követett, ami a reneszánszra jellemző.

A reneszánsz egyik fontos újítása a lineáris perspektíva alkalmazása volt a művészetben, az építészetben és a mérnöki tudományban egyaránt. Masaccio ezt a perspektívát Brunelleschi építészeti munkáiból vette át, és alkalmazta a festészetben, radikálisan megváltoztatva ezzel a művészet irányát.

Masaccio alkalmazta az építészeti és szobrászati elemeket a festészetben is, és rendkívül realista műveket alkotott, amelyekben a vallásos alakok szilárdan jelennek meg a háromdimenziós térben. Ezáltal a nézők számára közelebb hozta a szent személyeket, és emberibbé tette őket, így alapozva meg az emberek és Isten közötti kapcsolat új értelmezését.

Masaccio életrajza

Gyerekkora

Masacciót, eredeti nevén Tommaso di Ser Giovanni di Simone Cassai-t, 1401 telén egy Firenzéhez közeli városban született. Apja, Ser Giovanni di Simone Cassai jegyző volt, anyja pedig Monna Iacopa, egy fogadós lánya. Masaccio és bátyja, Giovanni, mindketten festőművészek lettek, bár a szüleik nem művészek voltak. Nagyapjuk fából készült szekrényeket (cassoni) készített, amelyeket gyakran festettek, így a Cassai családnév az olasz „asztalos” szóból származik. Giovanni egész művészi pályafutása alatt ilyen tárgyakon dolgozott, ami miatt, valamint karcsú testalkata miatt, a „szálkás” becenevet kapta.

Masaccio már gyermekkorában mutatott művészi hajlamokat. Az „ügyetlen Tamás” jelzővel illették, mivel nem érdekelte a társas kapcsolatok, a politika vagy a személyes megjelenése, inkább a művészettel foglalkozott. Tanárairól kevés információ áll rendelkezésre, de valószínű, hogy tinédzserként tanoncnak állt, ahogy az akkori fiatal művészeknél szokás volt. Giorgio Vasari, a korai művészettörténész szerint „Masaccio szülővárosában még látható néhány figura, amelyet gyermekkorában készített, bár ezek a festmények már elvesztek”.

Felnőtt évei

1422-ben csatlakozott a Florentine Arte dei Medici e Speziali nevű festőcéhhez, jelezve független művészként való tevékenységét a városban. Masaccio Firenzébe költözésének pontos dátuma nem ismert, de akár már 1412-ben is lehetett, amikor édesanyja újra férjhez ment.

Rómába utazása előtt, valószínűleg 1423 körül, Masaccio egy másik művésszel, Masolinóval tanulmányozta a klasszikus szobrokat. Ez a tapasztalat meghatározó volt, mivel elkezdte beépíteni a festészetébe a klasszikus formákat, miközben eltávolodott a korábban divatos gótikus stílustól. Visszatérése után főleg firenzei templomoknak készített táblás oltárképeket, többet közösen Masolinóval. Firenzében találkozott olyan művészekkel, mint Brunelleschi és Donatello, akiknek munkái nagy hatással voltak rá. Brunelleschi építészeti felfedezései inspirálták a lineáris perspektíva alkalmazására, míg Donatello szobrászati stílusa megjelenik Masaccio képeinek alakjaiban.

Kései évek

Masaccio növekvő presztízse 1425-ben érte el a csúcspontját, amikor Masolinóval közösen megfestett egy freskósorozatot a firenzei Santa Maria del Carmine templom Brancacci-kápolnájának díszítésére. Ezek a monumentális freskók pályafutásának egyik legjelentősebb freskóinak bizonyultak, amelyeken bibliai jelenetek szerepelnek, és amelyeket Masolino festményei mellé festett. Amikor Masolino még abban az évben Magyarországra utazott, a díszítést egyedül Masaccióra bízták. Egy ideig még folytatta a munkát, sőt, más megbízások teljesítése közben is visszatért a kápolnához. Ez idő alatt Masaccio más rangos megbízásokat is kezdett kapni, leginkább a Santa Maria Novella templom freskójára.

Masaccio 1428-ban Rómába utazott, ahol az év második felében, mindössze 26 éves korában meghalt. Halálának körülményei máig rejtélyesek. Egy meglehetősen drámai beszámoló szerint egy rivális művész mérgezte meg (ami nem lehetetlen, tekintve a művészvilág akkori éles versengését), bár ma már sokan úgy vélik, hogy pestis végzett vele. Mindenesetre, ahogy Brunelleschi mondta, Masaccio halálával „nagyon nagy veszteség ért bennünket”.

Masaccio hagyatéka

Masaccio rövid életútja ellenére kiemelkedő helyet foglal el a kora reneszánsz művészei között. Sokan az első igazi reneszánsz művésznek tekintik, akinek munkáit számos utána következő művész tanulmányozta és inspirációnak tekintette. Hatása kiterjedt Piero della Francescára, Leonardo Da Vincire, Raffaellóra és Michelangelóra is, akik az emberi alak szobrászati ábrázolásában érezték meg Masaccio hatását.

Masaccio bevezette a perspektívát és a naturalizmust, amelyek meghatározó elemeivé váltak a reneszánsz művészetének. Hatása túlélt a reneszánsz korán és a 19-20. századi művészeti változásokon is, amikor a naturalizmust és a perspektívát kezdték megkérdőjelezni.

A Bloomsbury-csoport tagjai, köztük Duncan Grant, inspirációt merítettek Masacciótól, akik műveikben használták a fényt és a szoborformákat.

Más művészek, mint Stanley Spencer, Philip Guston és Balthus, valamint a Pittura Metafisica és a szürrealizmus olasz előfutárai is Masacciót tekintették példaképüknek a forma és a perspektíva terén. Giorgio de Chirico festményeiben például láthatók Masaccio „szobrászati formák”, amelyeket saját munkáiba integrált.