A reneszánsz egy történelmi korszak és kulturális mozgalom, amely a középkorból a modernitásba való átmenetet jelzi. Történelmi időszaka a 14. és 17. századot öleli fel (szűkebb értelmezésben a 15.-16. századot), és amelyet a klasszikus ókor eszméinek és vívmányainak felelevenítésére és meghaladására irányuló törekvés jellemez.  

A késő középkor válsága után következett be, és a legtöbb területen és tudományágban, többek között a művészetben, építészetben, politikában, irodalomban, felfedezésben és tudományban nagy társadalmi változásokkal járt együtt.

Korai reneszánsz (1401-1490)

A 15. század eleji itáliai kulturális reneszánsz a társadalom számos területét meghatározó változást hozott. A firenzei művészek a klasszikus művészet újjáélesztésére törekedtek, elhagyva a korábbi gótikus és román ikonográfiát. A kora reneszánszban a művészek a humanizmus és az egyéni kifejezés felé fordultak. Ez az időszak a humán tudományok, építészet, filozófia, teológia, matematika és formatervezés mély tanulmányozásának lehetőségét teremtette meg.

A korszakban megjelenő művészeti újítások mai napig hatnak a kreatív és kulturális területeken. A Quattrocento néven ismert kora reneszánsz az olasz művészet 15. századi időszakát jelöli, és előfutára volt a magas reneszánsznak és más későbbi korszakoknak.

A korai reneszánsz filozófiája, reneszánsz motívumok

Az új művészeti technikák a reneszánsz alatt radikális változást hoztak a művészetben. A síkidomos és kétdimenziós ikonoktól eltérően megjelentek forradalmi módszerek, például az egypontos lineáris perspektíva, a rilievo stiacciato, a sekély faragás, az elölről való rövidítés és a chiaroscuro. Ezek az innovációk atmoszférikus hatást és illuzórikus valóságot teremtettek.

A reneszánsz művészet kibővítette a témák körét a hagyományos vallási történeteken túl. Megjelentek új témák, mint a csatajelenetek, portrék és hétköznapi emberek ábrázolásai. A művészet nemcsak az áhítat kifejezésére, hanem a történelmi és kortárs események dokumentálására is szolgált.

A humanista filozófia hatására a reneszánsz művészek hangsúlyt fektettek az ember és a világ kapcsolatának új megértésére. Az alkotások érzelmileg kifejező és individualista vonásokat hangsúlyoztak, így a nézők számára intimebb művészeti élményt nyújtottak.

Ebben az időszakban alakult ki az egyháztól és a monarchiától független mecénatúra, fő támogatója a Medici család volt. Ez a támogatás lehetővé tette a művészek számára, hogy merészen kifejezzék történeteket új és innovatív módon, miközben a közösség egyre nagyobb támogatását élvezték.

A korai reneszánsz festészete

A kora reneszánsz kiemelkedő alkotásai közé tartoznak vallási freskók, például Masaccio Brancacci-kápolnájáé, amelyek nagy hatással voltak a későbbi reneszánsz művészekre. Fra Lippi, Fra Angelico, Pierro della Francesca, Alessandro Botticelli és Andrea Mantegna neves freskómesterek voltak, akik vallási témákra összpontosítottak, új technikákat alkalmazva, például perspektíva, előrehúzás, firenzei hangsúly, naturalista és anatómiai részletek, valamint trompe l’oeil.

Az olajfestészet is megjelent ebben az időszakban, Antonello da Messina Nagyszebeni keresztre feszítésével és Pierro della Francesca Krisztus megostorozásával, amelyek kísérletezték az olaj temperával történő kombinálását. A temperafestészetben új hangsúlyokat hoztak létre a színek és textúra terén, például Domenico Veneziano Szent Lucia-oltárképének pasztellrózsaszín és zöld palettájával, amely a velencei iskolát is befolyásolta.

A kora reneszánszban megjelentek új témák is, mint Andrea del Castagno Híres férfiak és nők ciklusában, ahol toszkán költők, antik nők és firenzei hadvezérek portréi láthatók. Castagno ezenkívül újszerű módon építészeti fülkékbe festette a portrékat, hogy szoborszerű illúziót keltsen. Nemesi családok portréi, mint Piero della Francesca Az urbinói herceg és hercegnő portréin, szintén népszerűek voltak ebben az időszakban.

Az időszak leghíresebb festőművészei

• Andrea Mantegna,
• Giotto
• Cimabue,
• Fra Angelico,
• Giovanni Bellini,
• Masaccio,
• Pierro della Francesca,
• Sandro Boticelli,
• Tiziano Vecellio.

Híresebb festmények

Hatásai

A kora reneszánsz hatását nem lehet túlbecsülni, mivel ahelyett, hogy az 1400-as évek végén véget ért volna, újításai Firenzéből terjedtek el egész Itáliában és Európában. A kora reneszánsz művészek művei alapvetővé váltak az őket követő magas reneszánsz, észak-európai reneszánsz, manierizmus és barokk korszakok számára.

Maga Firenze továbbra is inspiráló művészi környezet volt az utána következő generáció számára, hiszen Michelangelo, Leonardo da Vinci és Raffaello itt élt és tanult.

A magas reneszánsz (1490-1527)

A reneszánsz művészeti csúcspontját jelképező Magas reneszánsz egy harminc-negyvenéves időszakra utal, amelyet az Itáliában a virágzó társadalmi virágkorban készült úttörő, ikonikus műalkotások jellemeztek.

A klasszikus művészet megfiatalítása és a humán tudományok mélyreható kutatása páratlan mesteri képességű művészeket ösztönzött, akiknek alkotásai a tudomány, az anatómia és az építészet alapos ismeretén alapultak, és máig a történelmi művészeti kánon legelképesztőbb alkotásai közé tartoznak.

Eredményei:

A magas reneszánsz időszakában olyan művészek tűntek ki, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello és Donato Bramante, akik a reneszánsz ember idealizált fogalmát képviselték széleskörű jártasságukkal és mesteri tudásukkal. A humanizmus hatására elmozdulva a klasszikus római és görög filozófiák felé, a művészek új, emberközpontú módon ábrázolták isteni témáikat, kifejezve az érzelmesség és az egyediség szellemét.

A magas reneszánsz művészek adaptálták és tökéletesítették a korai reneszánsz művészet technikáit, beleértve a lineáris perspektívát, az emberi anatómia tudományos ábrázolását, a rövidítéseket a magasba emelt műalkotásokon, és a trompe l’oeil hatásokat az építészeti elemek hiteles beillesztéséhez.

Ebben az időszakban jelentek meg új stílusok, például Leonardo sfumato technikája és a quadratura mennyezetfestészet, amelyek forradalmasították a tónusok és színek keverését, valamint elragadó mennyei látványokat hoztak létre.

A korszak kiemelkedik a szépség ideáljának visszahozásával a művészetbe. Legyen szó vallási alakokról vagy hétköznapi polgárokról, az építészetben és a képzőművészetben a fő cél az volt, hogy vizuálisan, szimmetrikusan és kompozíciósan tökéletes alkotásokat teremtsenek.

Továbbá, a magas reneszánsz eszméi – a művész mint zseni, a klasszikus művészet alapvető jellege, az egyén mint a világegyetem központja, a tudomány és a felfedezés értéke, a humanizmus hangsúlyozása – azóta is mélyen meghatározzák a világ társadalmi és kulturális értékeit.

A magas reneszánsz innovációi a festészetben

A magas reneszánsz festészetében látható innovációk jelentős hatással voltak a médiumra. Michelangelo például a Sixtus-kápolna freskóinál nemcsak állványrendszert alkalmazott, hanem új formulát és alkalmazási módot dolgozott ki a penész ellen, és különböző ecsetekkel és mosási technikával kísérletezett.

Leonardo da Vinci az Utolsó vacsorájában száraz freskóval és olaj-tempera kombinációjával kísérletezett, míg Raffaello, Leonardo és Michelangelo mind trompe l’oeil technikát alkalmaztak, amely a környező tér illúzióját hozza létre.

Az olajfestmények elterjedése lehetővé tette finomabb tónusok és színátmenetek, így a hétköznapi emberek élethű portréi kerültek előtérbe. Leonardo da Vinci Mona Lisája ebben kiemelkedik.

Más művészek, mint Andrea del Sarto és Fra Bartolomeo, erőteljes olajfestményeket alkottak. Leonardo által kifejlesztett sfumato technika, vagyis a „fokozatosan eltűnik, mint a füst”, az áttetsző mázak alkalmazásával élénk utánzatot teremtett, amely hatással volt a velencei iskola és a manierista festőkre.

Leghíresebb festőművészei:

• Andrea del Sarto
• Antonio da Correggio
• Donato Bramante
• Leonardo da Vinci
• Michelangelo
• Raphael

Híresebb magas reneszánsz festmények:

Észak-európai reneszánsz

Az észak-európai reneszánsz mintegy 1430-ban kezdődött, amikor Jan van Eyck olasz reneszánsz hatásokat kezdett beépíteni művészetébe, beleértve a lineáris perspektívát és a naturalista megfigyelést. A protestáns reformáció az olasz szépségideálokkal szemben állva változást hozott az északi reneszánszban, ikonoklasztikus hatással. Ez szerényebb, a mindennapi valóságot visszafogottabban bemutató alkotásokhoz vezetett. A művészet közvetlenebb lett, hozzáférhetővé téve azt az újonnan felmerülő kereskedő osztályok számára.

Filozófiája és jellemzői

A protestáns reformáció az emberek közvetlen kapcsolatát hangsúlyozta Istennel, elutasítva az egyházi közvetítést. Az észak-európai reneszánsz művészei a protestáns teológiát követték, valósághűbben ábrázolva vallási témáikat.

Az északi művészek a fametszetekből és kivilágított kéziratokból merítették gótikus érzékenységüket. A grafika népszerűsége lehetővé tette a művek tömegtermelését, így a protestáns egyház hatékonyan terjeszthette teológiáját könyvek, metszetek és röpiratok formájában. A művészek új zsánerképeket hoztak létre, bemutatva hétköznapi jeleneteket, tájképeket, portrékat és bibliai témákat.

Észak-európai reneszánsz nevesebb festőművészei

• Albrecht Dürer
• Hieronymus Bosch
• Jan van Eyck
• Lucan Cranach the Elder
• Matthias Grünewald
• Pieter Bruegel the Elder
• Rogier Van der Weyden

Észak-európai reneszánsz festmények

The Descent from the Cross –  Rogier van der Weyden

Hagyatéka

Az észak-európai reneszánsz körülbelül 1580-ban ért véget, főként a 1568-ban kitört nyolcvanéves háború következtében, melyben az alföldi országok a spanyol Habsburg-kormányzat ellen küzdöttek függetlenségükért és vallásszabadságukért. A mozgalom központja is megállt, amikor Pieter Bruegel idősebb 1569-ben elhunyt. A háború 1648-ig tartott, és Belgium, Hollandia és Luxemburg független országokként nyertek elismerést.

Az észak-európai reneszánsz forradalmasító változásai olyannyira formálták a nyugati művészetet, hogy Joseph Leo Koerner művészettörténész, az olasz reneszánsz művészek helyett Dürer és van Eyck realizmusát, valamint Bruegel és Bosch egyedi látásmódját nevezte meg, mint amelyek az modern művészet alapjait lerakták.