Összefoglalás

Lucas Cranach Németország egyik legkiemelkedőbb 16. századi reneszánsz művésze. Pályafutását három szakaszra oszthatjuk. Először, mint bécsi tájképfestők csoportjának úttörője, romantikus és áhítatos művek alkotója volt. Középső szakaszában, a protestáns reformáció időszakában, udvari portréi és fametszetei segítették elő a protestantizmus térnyerését Európában. Barátsága Luther Mártontal tovább erősítette helyét a történelemben, és a protestánsok „képi propagandistája” lett.

Cranach művészete idővel változott, a korábbi individualizmusától a középső korszakban a protestáns eszmék támogatójává vált. Művei a gyorsaság és finomság kiemelkedő példái lettek. Hollandiai tartózkodása során a monumentális akt olasz-hollandiai stílusát sajátította el. Szászországba visszatérve női alakokat ábrázolt kifinomult eleganciájukban, miközben mitikus alkotásaiban Giorgione Vénuszának reneszánsz modelljét interpretálta. Cranach életműve a német és nyugati keresztény történelem meghatározó alakjait örökíti meg vizuálisan.

Lucas Cranach életrajza

Gyerekkor

Lucas Müller 1472 körül született a közép-németországi Kronach városában (a város, amelyről később a nevét is kapta) Hans Müller és egy Hübner kisasszony gyermekeként (a kisasszony 1491-ben halt meg). Úgy gondolják, hogy művész apjával dolgozott együtt, akinél 1495-98 között tanult. Cranach korai éveiről egyébként keveset tudunk.

Korai képzése

Cranach festészetének gazdagságát és technikai kiválóságát tekintve valószínű, hogy rövid ideig helyi mestereknél tanult. Gombrich szerint ifjúkorában Dél-Németországban és Ausztriában töltött évei alatt érte el festői ígéretét. Utazása során Bajorországon és Coburgon keresztül Bécsbe érkezett, ahol az alpesi táj szépségei inspirálták. A dunai iskolával azonosították, amely az első volt, hogy kizárólag a tájképfestészetnek szentelte figyelmét, és jelentős volt az expresszív festészeti stílusa.

Bécsben Cranach elhagyta apja nevét (Müller), és portrékat festett két humanista tudósról (Johannes Cuspinian 1502, Stephan Reuss 1503). Még Bécsben lehetett, amikor udvari festővé nevezték ki, és már akkor híres művészként számottevően magasabb fizetést kapott elődjénél.

Lucas Cranach festményei ebből az időszakból

Érett időszak

Cranach 1504-ben érkezett Szászországba, ahol III. Frigyes herceg alkalmazta Pictor ducalis („hercegi festő”) néven. Velencei Jacopo de’ Barbari is hatott rá az udvarban tartózkodása idején. Cranach ekkor festményeket és dekorációkat szállított hercegi rezidenciákhoz Wittenbergben, Veste Coburgban és Torgauban. A Szent Katalin mártíromságát ábrázoló oltárképje (1506) valószínűleg hercegi megrendelés volt.

Cranach hírneve akkora lett, hogy munkáját Dürer és Burgkmaïr művészetével összehasonlították. 1508-ban a választófejedelemtől Kleinod aláírást kapott, egy szárnyas kígyó formájában, amely megjelent művein. Ez lehetett Kronosz, az idő görög istene. Később, 1534 után a kígyó szárnyai madarakká alakultak. A változásokat Cranach fia, Hans halála is érintette, és a művész kísérlete volt megkülönböztetni a fiak munkáit.

1508-ban Cranach rövid ideig Antwerpenben tartózkodott, ahol az olasz-holland térszerkezetek és monumentális aktok koncepciójával kísérletezett. A 1509-ben készült Szent rokonok oltárképén látható női kendők holland hatást mutatnak, és Massys és Gossaert stilisztikai befolyását észlelik.

Később, 1514-ben, két ikonikus portréval, Jámbor Henrik herceggel és Katharina von Mecklenburg hercegnővel, megszilárdította országos hírnevét. Ezek a portrék jellemzik Cranach stílusát, és Wittenberget művészeti központtá tették.

Antwerpeni utazása után Cranach hajlamos volt a női szenteket divatos és elegáns hölgyekként ábrázolni. A Fekvő folyami nimfa a szökőkútnál (1518) az olasz modell átültetését mutatja Cranach saját stílusába. Ezután számos festménye követte, amelyek érzéki női aktokat ábrázolnak, és Cranachot a 16. századi François Boucher-hoz hasonlóként jelenítik meg.

1517-től Szászország a protestáns hit központjává vált, és Cranach, mint a fő művész, portrékat festett Luther Mártonról. A barátságuk 1508-ban kezdődött, amikor Luther Wittenbergben tanított. Cranach lutheránus templomoknak készített oltárképeken és festményeken túl fametszeteket is alkotott a német bibliához.

A Cranach Digital Archive szerint a művész Wittenbergben tekintélyes személyiség lett, üzleti érzékének köszönhetően. 1520-ra már borkereskedelmi engedéllyel rendelkezett, városi tanács tagjává választották, és több üzleti vállalkozása volt, beleértve egy kiadói sajtót és egy patikát. 1523-ban vendégül látta II. keresztény dán királyt, és 1524-ben elkísérte a választófejedelmet a nürnbergi Reichstag rendezvényre, ahol találkozott Dürerrel. Cranach jelen volt Luther és Katharina von Bora eljegyzésénél is, 1525. június 13-án.

Cranach művei felnőtt időszakából

Felnőtt portréi

Kései évek

I. János Frigyes választófejedelem Cranachnak adta a wittenbergi gyógyszerárusítás monopóliumát és a bibliák nyomdai szerzői jogát. Cranach politikai tisztséget is kapott, 1537-ben és 1540-ben wittenbergi polgármesterként szolgált. Udvari festői állását 1547-ben vesztette el a mühlbergi csatában való vereség miatt. Friedrich 1550-ben fogságba esett, és Cranach az itteni találkozás során ismerkedett meg Tizánnal, bár hatása munkásságára későn ért el. Friedrich 1552-ben szabadult, és Weimarban telepedett le Cranach oldalán.

Cranach 1553. október 16-án, 81 éves korában hunyt el Weimarban. Sírköve a weimari Szent Péter és Pál templom kórusában található, és a „pictor celerrimus” („leggyorsabb festő”) címet viseli. Április 6-a a lutheránus egyházi naptárban Dürerrel közös tiszteletnap. Cranachnak két fia, Hans és ifjabb Lucas, valamint egy lánya, Barbara született. Mindkét fiú a művészetekben tevékenykedett, Hans művei stilisztikusan közel álltak apja munkáihoz. Az ifjabb Lucas kb. 1545-től önálló művészként tevékenykedett.

Festményei kései éveiből

Lucas Cranach kései portréi

Lucas Cranach the Elder hagyatéka

Cranach fejlett vizuális nyelvet alkotott, amely Giorgione és Dürer hatására egyedi látásmóddal fejlődött. Karcsú nőalakok, vájtfülű férfiak, tájképek és reneszánsz lendület jellemzik művészetét. Munkáit protestáns és katolikus mecénások egyaránt kedvelték, és számos képe megtalálható múzeumokban és magángyűjteményekben. A huszadik századi művészek, mint Picasso, Warhol, Landy és Lenkiewicz, inspirációként tekintenek rá.

Cranach az első művész volt, aki összehangoltan próbálta megteremteni az új lutheri értékeket tükröző esztétikát. Portréi, különösen Luther Mártonról, mély betekintést nyújtanak a reformátorok személyiségébe. Kölcsönzése a hagyományokból és az új esztétika kialakítása révén Cranachot az északi reneszánsz polihisztoraként emelik ki a népi képzeletben.