Összefoglalás

Odilon Redon a szimbolista művészet kiemelkedő alakja, elsősorban a noirs sorozatával vált ismertté, ahol a fekete szín expresszív erejét hangsúlyozza. Litográfiái révén terjesztette ki munkáit, gyakran korábbi rajzait használva, és vonzódott Poe, Flaubert és Mallarmé műveihez.

Később színes palettára váltott, pasztellképek és virágos csendéletek alkotásával. A Nabisszal való találkozás dekoratívabb esztétikát hozott, és munkái a japonizmus és absztrakt mintázatok felé fordultak. Redon hatással volt Gauguin-ra és későbbi művészekre, mint Duchamp. Litográfiái és noiroi különösen népszerűek voltak szimbolista írók és szürrealisták körében, mivel tudományos megfigyelést és látomásos képzeletet egyesítenek.

Redon első felében főként fekete-fehér palettát alkalmazott, kihasználva a fekete szín expresszív erejét a noir monokróm kompozícióiban. Titokzatos és szimbolikus témái a szimbolizmus egyik kiemelkedő példái. Későbbi pasztellképei és olajfestményei az expresszionizmus és absztrakció felé mutatnak.

Portrékban és csendéletekben Redon a színek kifejező erejét kutatta, gyakran figurális témákkal kombinálva. Lefejtett vagy testetlen fejek gyakran ismétlődő témát alkottak művészetében, szimbolizálva a szabadulást a hétköznapi világ korlátaitól és a magasabb tudatállapot elérését álmok és szubjektív látásmód révén.

Redon „szörnyei”, ember-növény vagy ember-állat hibrid lények, személyes képzeletének termékei, ugyanakkor inspirációját a természettudományból is merítette, különösen Darwin evolúciós elméleteiből.

Odilon Redon életrajza

Gyerekkor

Odilon Redon egy jómódú bordeaux-i családban született, becenevét édesanyjáról, Odile-ről kapta. Gyermekkora a Medoc régióban telt, ahol a családi borászati birtokon nevelkedett. Egészségi problémái miatt nagybátyja gondozásába került, és magányos gyermekként a természet szépségeit figyelte. Melankólikus és pesszimista hajlama már fiatalon megnyilvánult, ami később művészetére is hatással volt, különösen a noir-ok és a szimbolista művekben.

Redon később visszatért Bordeaux-ba, ahol 11 évesen iskolába ment. 1855-ben rajzversenyen díjat nyert, majd Stanislas Gorinhoz került tanulni, aki fontos hatással volt rá. Gorin ösztönözte, hogy önmaga legyen, és megismertette a romantikus művészek, mint Delacroix és Goya munkáival. A fiatal művész a kortársak, Corot és Moreau művészetét is felfedezte.

Korai képzése

Redon apja azt szerette volna, ha fia építészetet tanul, de Odilon – a művészeti hajlamai miatt – az építészeti vizsgán megbukott. Itt ismerte meg Armand Clavaud botanikust, aki bevezette a tudomány és irodalom világába.

Redon Gorin stílusában festett akvarellekkel folytatta, 1862-ben elkészítve első jelentős művét, a Roland à Roncevaux-t. 1864-ben Gerome műtermébe lépett, de a mimetikus ábrázolás túlzott hangsúlyára panaszkodott. 1865-ben Bordeaux-ba tért vissza, itt szobrászattal kezdett foglalkozni, és Rodolphe Bresdin szellemi irányítása alatt metszetek készítésére tanult. Bresdin misztikus világa nagy hatással volt Redonra.

Odilon Redon művei korai időszakából

Érett időszak

Az 1870-es évek mély változásokat hoztak Redon életében és művészi gyakorlatában. A francia-porosz háború során besorozták, ami megszakította művészi életét és növelte melankóliáját. Ugyanakkor ez az időszak vezetett művészi áttöréséhez. Noir néven ismert monokróm szénrajzain, melyek a médium feketéjének gazdagságát kihasználják, rendkívüli tónusokat és árnyalatokat ér el. A fekete volt számára az ideális médium a képzelet kifejezéséhez, ahogy mondta: „A feketét tiszteletben kell tartani. Nem gyönyörködteti a szemet, sokkal inkább a szellem közvetítője.”

1872-ben Redon Henri Fantin-Latourral ismerkedett meg, aki a litográfia transzfer módszerét tanította neki. Apja 1874-ben való halála után Redon a litográfiát választotta megélhetési lehetőségként, mivel ezeket a nyomatokat könnyen lehetett előállítani és értékesíteni. Ez lehetővé tette műveinek szélesebb közönséghez jutását.

1876-ban találkozott Stéphane Mallarméval, a szimbolista kör rendszeres összejövetelein vett részt, és 1878-ban megjelent műve, A vizek őrző szelleme, figyelmet keltett. 1879-ben elkészítette első litográfiai sorozatát, az Álombant. 1880-ban feleségül vette Camille Falte-t, és bár boldog volt házassága, az elsőszülött fiuk elvesztése mély depressziót okozott, amit Redon „melankolikus ájulásként” írt le.

Ebben az időszakban Redon főleg litográfiákon dolgozott, tervezett irodalmi művek kíséretében portfóliókat is készített. Kiemelkedő példái közé tartozik az Edgar Poe-hoz (1882) és a Szent Antal megkísértése (1896), amelyet Flaubert regénye inspirált.

Redon Mallarmé szalonjaiban megismerkedett Joris-Karl Huysmans regényíróval, akinek a Természet ellen című műve jelentősen hozzájárult Redon hírnevéhez. Huysmans művészeti gyűjteményében számos Redon-mű található, és a regény népszerűsége tovább erősítette Redon hírnevét.

Redon ebben az időben közel került Paul Gauguinhoz, aki mélyen megértette barátja látomásos művészetét. Redon az impresszionistákkal is kiállított 1886-ban, művei pedig az impresszionizmustól a szimbolizmusig mutatták a modern művészet változását, az észlelés figyelmétől a szubjektivitás és a belső látásmód felé.

Odilon Redon művei érett időszakából

Kései évek

Az 1890-es években Redon jelentős művészi változásokon ment keresztül, áttérve fekete-fehér munkáiból a pasztellszínek használatára. A változást néhány kutató vallási ébredésnek, mások pedig a személyes boldogságnak tulajdonítják. Ebben az időszakban érdeklődése a vallási témák felé nőtt, ugyanakkor színes palettája expresszív célokat szolgált, kifejezve a láthatón túli birodalmakat. A színek iránti érdeklődését mások Redon családi boldogságához kötik.

1900 után portrékra és mitológiai témákra összpontosított, és a színek jelentőségét hangsúlyozta. Redon hírneve növekedett élete vége felé. 1916-ban érte a halál.

Redon kései festményei és képei

Odilon Redon hagyatéka

Redon művészete két fő vonalat követ: a színes pasztellképeket és a korábbi noir munkákat. A nabis művészeket élénk, szabad színhasználata inspirálta, Matisse és Bonnard elismeréseikkel megerősítették.

Azonban Redon noir művei mélyebb hatást gyakoroltak a modern művészetre, különösen a szürrealistákra, mint Breton, akik lenyűgöző álomszerűségüket értékelték. A művész szuggesztív stílusa arra ösztönzi a nézőt, hogy aktívan részt vegyen a mű értelmezésében. Duchamp szerint Redon művészete inspirálta saját indulását, és hatása továbbterjedt a képzőművészeteken túl is, mint Takemitsu zenéjére.

Redon idézetek

• „Csak az árnyékok iránt érzek valamit.”
• „A rajzaim inspirálnak, és nem meghatározhatóak. A zenéhez hasonlóan a meghatározhatatlanság kétértelmű birodalmába helyeznek bennünket.”
• „A művészet értéke abban rejlik, hogy képes erkölcsi erőnket növelni, vagy megalapozni fokozó hatását.”
• „A zenéhez hasonlóan a rajzaim is a meghatározatlanság kétértelmű világába visznek minket.”
• „Egy kis ajtót helyeztem oda, amely a titokzatosba nyílik. Történeteket alkottam.”
• „A tökéletességhez közelítő művészeknek nincs sok ötletük.”
• „Tisztelni kell a feketét. Semmi sem prostituálja.”
• „A Művészetben semmit sem lehet csak akarattal elérni. A tudatalattinak való engedelmes behódolással érhető el.”
• „A fekete a leglényegesebb minden szín közül. Mindenekelőtt, ha szabad így mondanom, izgalmát és életerejét az egészség mély és titkos forrásaiból meríti… A feketét csodálni kell. Semmi sem tudja elzülleszteni.”
• „Az alapvető szürke, amely megkülönbözteti a mestereket, kifejezi őket, és minden szín lelke.”
• „Mi különbözteti meg a művészt a dilettánstól? Csak a fájdalom, amit a művész érez. A dilettáns csak az élvezetet keresi a művészetben.”