Összefoglalás

Wassily Kandinsky (Vaszilij Kandinszkij), az absztrakt művészet úttörője, a színek és formák közötti kölcsönhatást kihasználva teremtett esztétikai élményt. Hisz abban, hogy a teljes absztrakció mély, transzcendentális kifejezést tesz lehetővé, és elutasította a természet másolását, mivel ezt akadályként érzékelte. Célja az volt, hogy olyan művészetet alkotjon, amely átadja az egyetemes spiritualitás érzését, ezért új képi nyelvet hozott létre, amely szorosan kapcsolódik belső élményeihez.

Kandinsky művészete három fázison át fejlődött, az ábrázoló festményektől az elragadtatott kompozíciókig a késői, geometrikus és biomorf síkokig. Hatása művészettörténeti generációkra kiterjed, a Bauhaus tanítványaitól a második világháború utáni absztrakt expresszionistákig.

Kandinsky számára a festészet elsősorban mélyen spirituális élmény volt. Célja az volt, hogy az absztrakt formák és színek közvetítésével kifejezze a mély spirituális szellemiséget és az emberi érzelmek mélységét, kulturális és fizikai határokon túlmutatva.

Az absztrakt művészetet Kandinsky számára az ideális vizuális módnak tekintette a művész „belső szükségszerűségének” kifejezésére, valamint az egyetemes emberi érzelmek és eszmék közvetítésére. Prófétaként látta magát, küldetése pedig az volt, hogy megossza ezt az eszményt a világgal a társadalom javítása érdekében.

Kandinsky a zenét tekintette a nem tárgyi művészet leginkább transzcendens formájának. Hasonlóan a zenészekhez, ő is azt hirdette, hogy képeivel képes az érzelmeket és hangokat egyesíteni. Így absztrakt, szellemileg gazdag festményeit úgy alkotta, hogy az érzékelés egységén keresztül utaljanak a hangokra és az érzelmekre.

Kandinsky életrajza

Gyerekkor

Wassily (Vaszilij) Wassiljevics Kandinsky 1866-ban született Moszkvában, jól képzett, felsőosztálybeli, vegyes származású szülők gyermekeként. Apja Mongólia közelében, anyja Moszkvában, nagyanyja pedig németajkú Baltikumból származott. Kandinsky gyermekkorának nagy részét Odesszában töltötte, egy kozmopolita városban, ahol különböző etnikumok éltek. Kandinsky már fiatalon megmutatta érzékenységét a hangok, szavak és színek iránt.

Apja támogatta művészeti tehetségét, de 30 éves koráig nem fordult a festészet felé. 1886-ban jogot, néprajztant és közgazdaságtant tanult a moszkvai egyetemen. Bár jogi tanulmányai irányultak, Kandinsky érdeklődése a színszimbolizmus iránt nőtt. Egy etnográfiai kutatóút 1889-ben a népművészet iránti szenvedélyét tovább erősítette. Diplomája után jogi pályafutásba kezdett, de hamarosan a művészet felé fordult.

Korai képzése

Oktatóként elért sikerei ellenére Kandinsky 1896-ban felhagyott jogi tanári pályájával, hogy Münchenben művészeti iskolába járjon. Az első két évben Anton Azbe művészeti iskolájában tanult, majd 1900-ban Franz von Stucknál folytatta tanulmányait a Képzőművészeti Akadémián. Az ebben az időszakban kialakult kapcsolatok, például Alekszej Jawlenskyvel, bevezették Kandinskyt a müncheni művészeti avantgárd világába.

1901-ben Kandinsky társalapítója lett a „Phalanx”-nak, egy művészeti egyesületnek, amely ellenezte a hagyományos művészeti intézmények konzervatív nézeteit. A Phalanx kibővült egy művészeti iskolával, ahol Kandinsky tanított, és egy kiállítási csoporttal. Ebben az időszakban találkozott és kezdett kapcsolatot a tanítványával, Gabriele Munterrel, aki később társa lett.

Kandinsky és Munter 1903 és 1909 között beutazták Európát és Észak-Afrikát. Ez az időszak határozta meg Kandinsky stílusának alakulását, ahogy az expresszionizmus és más művészeti források inspirálták. Ebben az átmeneti időszakban festette meg áttörést hozó művét, a Der Blaue Reiter-t (1903), amelyben már megmutatkozott érdeklődése az alak-talaj összefüggéstelen viszonyai és a szín érzelmi kifejezésének iránt.

1909-ben Kandinsky a Neue Kunstlervereinigung Munchen (NKVM) alapító tagja lett, ami a túl radikális gyakorlatú avantgárd művészek számára szolgált platformként. Festményei fokozatosan elvonatkoztak a külvilágtól, és pályafutása során továbbra is hasonló címeket használt, mint Improvizáció, Kompozíció vagy Impresszió, kiemelve a tárgyi világtól való távolságukat.

Képei korai időszakából

Érett időszak

1911-ben, miután Kandinsky egyik alkotását elutasították az NKVM éves kiállításán, Franz Marc-kal együtt új kiállítást szervezett. A „Der Blaue Reiter” (A kék lovas) nevű csoportot hozták létre kilenc expresszionista művésszel, köztük August Macke, Munter és Jawlensky. Annak ellenére, hogy művészi céljaik eltértek, a csoport egyetértett a modern művészet népszerűsítésében és a hangok, színek szimbolikus asszociációin keresztüli spirituális élmény lehetőségében. A csoport névadója a lovas szimbolika, Marc lószeretete és Kandinsky kék szín iránti vonzalma volt. Kandinsky ebben az időszakban publikálta Concerning the Spiritual in Art (A művészetben a szellemi dolgokról) című elméleti értekezését az absztrakcióról.

Kandinsky továbbra is alkotott absztrakt és figuratív műveket, beleértve a VII. kompozíciót (1913), ami a spirituális, érzelmi és nem tárgyi formák összeolvadásának korai példája volt. A Der Blaue Reiter a világháború kitörése után feloszlott, de mélyen inspirálta a német expresszionizmust.

Kandinsky festményi ebből a korszakból (1910 – 1914)

Kandinsky, miután Németország hadat üzent Oroszországnak, Svájcba és Svédországba utazott Munterrel. 1916-ban visszatért Moszkvába, ahol kapcsolatuk véget ért. Itt feleségül vette Nina Andrejevszkaját és találkozott az orosz avantgárd művészeti szcénával. Az 1917-es októberi forradalom kihívások elé állította Kandinskyt, akinek eredeti tervei, így egy magániskola és műterem, a forradalom hatására módosultak. Bár részt vett az új kormány művészeti projektekben, távolabb érezte magát az avantgárddal, mivel a spiritualitás keresése nem illeszkedett az új rendszer utilitarista esztétikájához.

Művei ebből a korszakból (1914 – 1921)

1921-ben Walter Gropius meghívására Kandinsky Németországba ment tanítani a Bauhaus iskolába. Berlinben, feleségével élve, 1928-ban német állampolgárságot kapott. A Bauhaus tagjaként Kandinsky művészeti filozófiája a geometriai elemekre összpontosult, különösen a körök, félkörök, egyenesek, szögek, négyzetek, kockák és háromszögek jelentőségét hangsúlyozva. 1926-ban megjelentette „Pont és vonal a síkhoz” című második elméleti művét, amely a festészet tudományára vonatkozó elképzeléseit részletezte. Munkáiban és elméletében is áttért a háború előtti romantikus, intuitív kifejezésmódtól a konstruktív, szervezett kompozíciók felé.

Kandinsky képei ebből az időszakból (1922 – 1930)

Kései évek

Amikor a nácik 1933-ban bezárták a Bauhaus iskolát, Kandinsky kénytelen volt elhagyni németországi otthonát és Franciaországba költözött, ahol élete végéig maradt. Franciaországban stílusa ismét változott, biomorf formákkal kísérletezett. Bár a háború alatt művészete kiesett a népszerűségből, Kandinsky folytatta stílusának finomítását és szintetizálta életművének elemeit.

1937-ben a nácik elkobozták műveit, de amerikai mecénások, különösen Solomon R. Guggenheim, gyűjtötték absztrakt alkotásait. Kandinsky művei kulcsszerepet játszottak a Guggenheim Múzeum küldetésének kialakításában, és több mint 150 alkotásával vált a múzeum „védőszentjévé”. 1944-ben, viszonylagos elszigeteltségben halt meg.

Kandinsky kései művei (1933 – )

Kandinsky hagyatéka

Kandinsky művészete és elméleti hozzájárulása kulcsfontosságú volt a modern mozgalmak fejlődésében. Késői biomorf munkái jelentősen befolyásolták az absztrakt expresszionizmust, különösen Arshile Gorkij és a New York-i iskola esztétikáját. Jackson Pollock és a Color Field festők is mélyen inspirálódtak Kandinsky elméleteiből, különösen a spontán aktivitás és a színek érzelmi potenciáljának hangsúlyozása terén. Mark Rothko és mások a színek egymáshoz való viszonyának elemzésében fedezték fel Kandinsky szemléletét. Még a neoexpresszionista művészek, mint Julian Schnabel és Philip Guston is alkalmazták művészeti elképzeléseit, amikor a 20. század expresszív modern művészetének alapjait teremtették meg.

Kandinsky idézetek

• Minden egy ponttal kezdődik.
• Minden műalkotás korának gyermeke, és sok esetben érzelmeink anyja.
• Egy műalkotást létrehozni annyi, mint megteremteni a világot.
• Egy üres vászon egy élő csoda… sokkal szebb, mint bizonyos képek.
• A művészetben nincs muszáj, mert a művészet szabad.
• A materializmus rémálma, amely a világegyetem életét gonosz, haszontalan játékká változtatta, még nem múlt el; még mindig fogva tartja az ébredező lelket.
• A tárgyak károsítják a képeket
• Minél ijesztőbbé válik a világ … annál inkább elvont lesz a művészet.
• A festészet a különböző világok mennydörgő összeütközése, amelynek célja, hogy az egymással való küzdelemben és az egymás elleni harcból egy új világot teremtsen, egy új világot, amely a műalkotás.
• Minden szín a maga titokzatos életével él.
• A szín a billentyűzet, a szem a harmóniák, a lélek a sokhúros zongora. A művész a kéz, amely játszik, megérinti egyik vagy másik billentyűt, hogy rezgéseket idézzen elő a lélekben.
• A szín olyan erő, amely közvetlenül hat a lélekre.
• A szín pszichés rezgést idéz elő. A szín egy még ismeretlen, de valós erőt rejt, amely az emberi test minden részére hat.
• A színek hangzása olyan határozott, hogy nehéz lenne bárkit is találni, aki a világos sárgát alaphangokkal, vagy a sötét tavat a magas hangokkal fejezné ki.
• A művésznek nemcsak a szemét, hanem a lelkét is edzenie kell.
• A festő, aki nem talál kielégülést a puszta ábrázolásban, bármennyire is művészi, a belső élet kifejezésére irányuló vágyában, csak irigyelheti azt a könnyedséget, amellyel a zene, a mai művészetek közül a leganyagtalanabb, ezt a célt eléri. Természetes, hogy a zene módszereit igyekszik alkalmazni a saját művészetében.
• Korszakunk az anyag és a szellem tragikus összeütközésének, a tisztán anyagi világkép bukásának ideje.
• Szép az, ami a lélek belső szükségletéből fakad. Szép az, ami belülről szép.
• A képzelet az, ami lehetővé teszi, hogy az elme felfedezze.