Hieronymus Bosch összefoglalása

Bosch, az észak-európai vallásos festő, kiemelkedik eredetiségével és erkölcsi bonyolultságával. Bár csupán 25 eredeti művét ismerjük, rémálomszerű ikonográfiája azonnal felismerhető „boschinak”, és a groteszk műfaj alapművé vált.

Annak ellenére, hogy ikonikus státusza vitathatatlan, néhány történész szerint Bosch mélyen konzervatív személyiség volt. Úgy vélték, hogy finom érzékiségű személyiség, hiszen groteszk alkotásait finom dekoratív és áhítatos darabokkal egészítette ki, amelyek erősen vallották keresztény elveit.

Bosch volt az egyik első művész, aki absztrakt fogalmakat ábrázolt triptichonokon keresztül. Műveiben kortárs témákat fedeztek fel, mint az ökológia, társadalom és politika. A legismertebb művei, például „A földi örömök kertje” vallási szimbolizmust és az emberiség erkölcsi harcát ölelik fel.

Művei, például „Az ördögök teremtője”, számos nehézséget okoztak a kritikusoknak és történészeknek. Őt az „első szürrealistaként” és Carl Jung „tudattalan felfedezőjeként” emlegetik. Bosch ecsetkezelése energikus és változatos volt, személyes stílusa azonban részletek iránti finom érzékiségből ered.

Művei egyedülállóan szürreális, ördögi lényeket tartalmaznak, melyek inspirációját a középkori és reneszánsz vallási kéziratokból merítette. José de Sigüenza szerint Bosch festményei „nagy bölcsességű és művészi értékű könyvek”, amelyek a „emberiség bűneinek és tébolyainak festett szatírája”.

Hieronymus Bosch életrajza

Gyerekkor

Jheronimus Anthonissen van Aken, azaz Bosch, a Brabant hercegségben született 1450-56 között. Nagyapja, Johannes Thomaszoon van Aken, s-Hertogenbosch kiemelkedő festője volt, és öt gyermekből álló festődinasztiát hozott létre, köztük Antonius, aki szintén festő lett.

Bosch korai éveiről kevés információnk van, de 1463-as tűzvész, amely s-Hertogenboschban pusztított el több ezer házat, valószínűleg szemtanúja volt. A katasztrófa hatással lehetett későbbi műveire, ahol lángok gyakran jelennek meg a háttérben.

 Tanulmányai

Jheronimus, később Bosch néven ismert, szülővárosa, Den Bosch (az erdő) tiszteletére váltotta le nevét. Képzésével kapcsolatban kevés információ áll rendelkezésre, de 1475-ben már apja műhelyének tagjaként jegyezték fel. Valószínű, hogy apja vagy nagybátyja tanította festeni. 1480-81-ben Bosch Aleid van der Mervenne kereskedő lányát vette feleségül, és önálló műhelyt alapított. Bár sosem utazott, számos kapcsolatot alakított ki befolyásos mecénásokkal.

Bosch életének ezen szakaszában csatlakozott a Miasszonyunk Testvériségéhez, egy konzervatív vallási egyesülethez. 1486-ban „Insignis Pictor” (Kiváló festő) néven jegyezték fel. Mivel s-Hertogenbosch a Római Birodalom fennhatósága alá tartozott, valószínű, hogy Bosch ismerte a reneszánsz művészetét, ami hatással volt a flamand festőkre. A Testvériségben való tagságának köszönhetően kapott első áhítatos megrendeléseket, bár ezek közül nem maradt fenn biztosan egyik sem.

Fischer szerint Bosch „Crucifixion With a Donor” című műve, bár eredeti kiállítási helye ismeretlen, valószínűleg a kereszt lábánál térdelő adományozó üdvösségét szolgálta. A festmény kiemelkedik a különleges kompozícióival, melyek Bosch sajátos stílusát tükrözik, később más vallási témákban is megjelenően. Tim Smith-Laing viszont ellentmond, megjegyezve, hogy bár Bosch munkássága egyedi, nincs bizonyíték arra, hogy ő kívülálló lett volna. Az elmúlt évtizedekben felmerült spekulációk, például az eretnek szexszektához való kapcsolódás vagy az ergotikus búza hallucinációi, a mainstream tudományos véleménnyel ellentétben nem mutatnak egyértelmű bizonyítékokat arra, hogy Bosch eltért volna az ortodox katolikus hagyományoktól vagy prominens, mecénások által keresett festő lett volna.

Felnőtt évei

Bosch egyedi módon értelmezte a bibliai témákat, eltérve a harmonikus flamand stílustól. Fantáziája abszurditással és egyházi szimbolikával átszőtt, új, rendkívüli világokat teremtett. Középső korszakában ikonikus stílusa torz testformákkal, élénk színekkel és fenyegető lombokkal jelent meg, különféle ördögökkel és hüllőkkel. Szenteket ábrázoló képein keresztül megmutatkozik, például Szent Jeromos imádkozás közben (St. Jerome at Prayer, 1485-90) és Királyok imádása triptichonja (1494).

Bosch első igazi mesterművének számító Királyok imádása (Triptych of the Adoration of the Magi  – 1494) hozzájárult hírnevéhez. Munkásságát már korán elismerték, és a 1530-as években egy egész festőiskola Antwerpenben kifejezetten Bosch stílusának utánzására jött létre. A modern marketing iránti érdeklődés azonban főként Bosch „pokoli diableriák” szállítójaként fókuszált, és kevésbé vette figyelembe az olyan csendes, szemlélődő műveket, mint a Bölcsek imádása.

A tizenötödik század végén egy német asztrológus a világvége közelgését jósolta 1524. február 25-ére, ami a társadalomban aggodalommal telt el. Ezzel párhuzamosan Albrecht Dürer és Bosch művészete, különféle katasztrófákat és az Utolsó ítéletet (The Last Judgement) ábrázolva, erős szorongást váltott ki. Az utóbbi művészeti alkotás készítési dátuma bizonytalan (1482-1505 között), de Bosch 1499-től asszisztenst alkalmazott, ami a sikereit jelzi.

A Hét halálos bűn és a Négy utolsó dolog (The Seven Deadly Sins and the Four Last Things, 1500 körül) alkotását részben asszisztensének tulajdonítják. Ebben az időszakban készült Szent Antal megkísértése (The Temptation of Saint Anthony, 1500 körül) is, amely már a gonosz erőkkel vívott küzdelmet ünnepli. Bosch látásmódja tovább fejlődött, alakjai rugalmasabbak, színei visszafogottabbak, fantasztikus világai pedig apokaliptikus jeleneteket idéznek elő.

Kései évek

Bosch Gyönyörök kertje (vagy Földi örömök kertje – The Garden of Earthly Delights, 1490-1510) a művész legkiemelkedőbb alkotása, stílusa az érett periódusát jellemzi, ahol a paradicsom és a züllés képeit kontrasztolja. A festmény mitológiai elemeket, meztelen embereket és különféle teremtményeket ábrázol, Bosch képzeletéből születtek. A műveknek élénk képzelőerő és gazdag szimbolikus tartalom jellemzi, amelyek részben közmondásokból és áhítatos irodalomból származnak. A többi reneszánsz festőkhöz hasonlóan Bosch is kompozíciós harmóniában és részletgazdagságban is kiváló.

A Bolondok hajója (The Ship of Fools), eredetileg egy triptichon része, Brant 1494-es szatirikus könyvére reagál. Bosch a hajót és utasait a züllt társadalom metaforájaként használja, bemutatva a bűn és a zene kapcsolatát. A festményen látható túlfűtött mulatozók között egy szerzetes és egy apáca is szerepel, a zenei szórakoztatás azonban tisztázatlan okokból nem az ő kezükben van. A hajó egy nagy ágon baglyot hord, Bosch motívumaként, a bűn jelenlétének jelképeként.

A „Földi örömök kertje” pokol-paneljén található „faember” alakját feltételezik, hogy Bosch önarcképének szánta, bár az egyetlen megerősített önarckép az 1508-as önarckép-rajz. A rajz előzetesen jelezte, hogy Boschnak szüksége lesz arcra hagyatékán, feltehetően tudva, hogy közel a halála. A művész 1516-ban halt meg, és a Szent János-templomban tartottak gyászszertartást augusztus 9-én.

Bosch életműve csupán 25 festményt és 8 rajzot foglal magában. Ennek részben az az oka, hogy a protestáns reformáció idején sok erkölcstelennek vélt művet megsemmisítettek. II. Fülöp spanyol király hat alkotását vásárolta vagy kobozta el a 16. század végén (ma a madridi Museo del Prado tulajdonában), a többi mű pedig szétszóródott Európa-szerte, létrehozva Bosch egyedi és cserepes történetét a művészettörténet panteonjában.

Hieronymus Bosch hagyatéka

Bosch életében művei Európa-szerte elismertek voltak, és tanítványai, követői, különösen Pieter Bruegel, nagyra értékelték az alkotásait. Bár érdeklődés munkássága iránt idővel csökkent (kivéve Spanyolországot), a modern korszakban újra felfedezték. A szürrealista mozgalom és művészek, például Max Ernst, René Magritte és különösen Salvador Dalí, akinek A nagy maszturbátor című festményén Bosch művei inspirálták, mély hatást gyakoroltak rá. Leonora Carrington is ihletet merített Bosch műveiből. Boschnak a modern időkben is jelentős kulturális hatása van, a filmektől és könyvektől kezdve a divatkollekciókig.