Összefoglalás

A Gyönyörök kertje, vagy más néven Földi örömök kertje (angolul: The Garden of Earthly Delights) egy triptichon olajfestmény, amit Hieronymus Bosch készített 1490 és 1510 között, Madridban található a Museo del Pradóban.

Mivel Bosch életéről keveset tudunk, a mű különböző értelmezéseket váltott ki az erkölcsi figyelmeztetéstől a szexuális örömig. A triptichon szimbolikája bonyolult, és a központi tábla értelmezése megosztja a művészetkritikusokat.

Bosch három nagyméretű triptichont festett, amelyek különféle témákat dolgoznak fel. Bár nem biztos, hogy a Gyönyörök kertje oltárkép volt, valószínű, hogy laikus mecénás rendelte meg a szélsőséges témája miatt.

Leírása

Külső

A triptichon külső táblái a világ teremtését ábrázolják, valószínűleg a harmadik napon, a növényi élet előtt. Összecsukva zöldesszürke, színtelen panelek láthatók, amelyek a világ teremtése előtti időt tükrözik. Bosch Istent atyaként ábrázolja, aki passzív módon teremti a Földet.

A Gyönyörök kertje című kép részleteiben a Zsoltárok idézete szerepel, és a földet körülvevő égboltozat az 1Mózes 1:7-re utal. A növények szürkén jelennek meg, nehéz eldönteni, hogy csak növények-e vagy ásványi képződmények is. A táj egy lakatlan Földet mutat be, kontrasztban a belső, emberiségteljes központi panellel.

Belső

Bosch a külső paneleket a mű bibliai környezetének megteremtésére használta, amely egy korábbi korszakot sugall, mint a belső képek. A balról jobbra haladó jelenetek időrendi sorrendben az Éden, a földi örömök kertje és a pokol ábrázolását követik. Az Isten általában az emberiség teremtőjeként jelenik meg a baloldali szárnyon. Bosch más triptichonjaival ellentétben, az Utolsó ítélettel és a Szénásszekérrel, ezen a képen hiányzik Isten a központi panelről. Ehelyett a panel az emberiség látszólag szabad akaratát mutatja, különféle élvezetkereső tevékenységek közepette.

Néhány értelmezés szerint a jobb oldali panelen Isten büntetése egy pokoljárással látható. A bal oldali panelen Ádám csábító tekintete jelzi Isten csökkenő befolyását az újonnan teremtett földön, míg a külső táblákon Isten méretének parányisága erősíti ezt a nézetet. A triptichon általános üzenete, hogy a bűnbeesés előtt nem volt határozott jó és rossz közötti határ, és az emberiség ártatlanságában nem volt tudatában a következményeknek.

Bal Panel: A paradicsom

A bal oldali panel az édenkerti jelenetet ábrázolja, ahol Isten bemutatja Évát Ádámnak. Isten, fiatalosan ábrázolva, áldását adja az egyesülésükre, szimbolizálva Krisztusnak mint Isten Igéjének megtestesülését.

A panel legvitatottabb értelmezése Wilhelm Fraenger szerint hangsúlyozza a testi kapcsolatot Isten és Éva között. Évát Ádám kerüli, de a festmény ábrázolja Ádám meglepődését az Isten jelenléte és Éva természetének tudatában. Ádám arcán három elem mutatkozik meg, Fraenger szerint reagálva az Isten jelenlétére, Éva közelségére és az ősi szaporodási ösztön felébredésére.

A festmény a környező tájat kunyhó alakú formákkal tölti meg, köztük kőből és organikus anyagokból készült építményekkel. Éva mögött termékenységet szimbolizáló nyulak játékoskodnak, szemben egy sárkányfával, mely az örök élet jelképe lehet. A háttérben egzotikus állatok láthatók, köztük zsiráf, elefánton lovagló majom és zsákmányát falatozó oroszlán. Az előtérben egy lyukból madarak és fantasztikus szárnyas lények bukkannak elő, míg egy kabátos ember egy nyitott könyvet tart. Bal oldalon egy macska egy kis gyíkszerű lényt szorít az állkapcsában.

A jelenet különleges és a hagyományos Édenkert ábrázolástól eltérő. Az előtér fantasztikus lényei mellett közép- és háttérbeli állatok inspirációjukat a korabeli utazási irodalomból merítik. A festmény érdekes, néhol szokatlan részletei közül Virginia Tuttle és más művészettörténészek kihangsúlyozzák az ártatlanság hiányát. Kritikusok Éva és Ádám kapcsolatának, valamint a kép egyes részeinek erotikus értelmezése révén a bűnbeesés és az emberiség elrendeltségének jelének vélik a festményt. A jobb oldali fán kígyó és egér a fallikus szimbolizmus egyetemes megjelenését hordozza.

Középső panel: A gyönyörök kertje

A középső panel megegyezik a bal szárnyéval az égtáj és a tó elhelyezkedése tekintetében, létrehozva a két jelenet közötti térbeli kapcsolatot. A „kerti” tájban férfi és női aktok, fantasztikus lények, valamint gigantikus méretű gyümölcsök találhatók. A helyszín nem a bal oldali paradicsom, de nem is a földi birodalomban. Az alakok különböző tevékenységeket űznek, a figurák között látható örömteli, öntudatlan pillanatok és érzéki örömök. A központi tóban egy gyümölcshüvelyre emlékeztető kék gömb emelkedik ki, melyen belül egy pár intim pillanatot él meg. A középső panel erotikája lehet lelki átmenet vagy romlottság allegóriája.

Az előtér jobb oldalán egy négyfős csoport látható, három fehér és egy fekete bőrű. A szőrös alakokat gyakran vad vagy ősemberként értelmezik, de a szimbolikájukban nincs teljes egyetértés. Egy barlangban egy férfi egy szőrös nőt mutat be. A mutató alakot különféleképpen jellemezték, lehet védőszent, Ádám szószólója vagy Keresztelő Szent János.

Az alatta lévő nő egy átlátszó pajzsban fekszik, szája le van zárva, eszközök utalnak a titok hordozására. Mellettük egy levélkoronás férfi egy hatalmas eper tetején fekszik, míg egy másik pár egy másik gigantikus epret szemlél. Az előtérben nincs perspektíva, Bosch különféle motívumok sorozatával jeleníti meg, ahol az arányok és a földi logika felborulnak, például gigantikus kacsák apró emberekkel és furcsa jelenetekkel.

Ruhátlanság

Az előtér és a háttér medencéiben mindkét nem képviselői fürdenek. A központi medencében nők pávákkal és gyümölcsökkel díszítve pózolnak. Néhány nő cseresznyét hord a fején, amely a büszkeség szimbóluma lehet. A környezetüket meztelen férfiak kísérik, akik különféle lényeken lovagolnak, mutatványokat bemutatva. Az emberek és állatok különleges környezetben élnek, és óriási gyümölcsök és tojáshéjak veszik őket körül.

A jelenetben észrevehető a következmények nélküli, romlatlan és erkölcs előtti létezés benyomása, amit néhányan az utópiának vagy a bűnbeesés előtti isteni gyönyörök kertjének értelmeznek. A tábla gyermekek és idősek hiányával hangsúlyozza ezt az állapotot. A távoli háttérben repülő négyes csoport látható, egy ember egy khtonikus sas-oroszlánon lovagolva, életfát visz magával. Az ember szimbolizálhatja a nemek kettősségének megszűnését és az egység eredeti állapotába való visszatérést.

A táblán jobbra egy delfinfarkú lovag látható, aki egy szárnyas halon vitorlázik. A lovag farka a tarkójához ér, utalva az örökkévalóság szimbólumára. A közvetlenül mellette levő szárnyas ifjú a magasba szárnyal, kezében halat tartva, hátán egy sólyommal. Belting szerint ezek a részek Bosch képzeletének győzelmét mutatják, megnyitva a festészet szabadságának új dimenzióját. Fraenger „Mennybe emelkedés” címmel illette a fejezetet, utalva a levegőben szálló alakok kapcsolatára a „mi van fent” és a „mi van lent” között.

Jobb oldali panel: A pokol

A jobb oldali tábla a Poklot ábrázolja Bosch festményeiben. A jelenet egy világot mutat be, ahol az emberek gonosz kísértéseken engednek, ami az örök kárhozathoz vezet. A tábla kemény kontrasztot alkot az előzőkkel, éjszaka játszódik, és a természeti szépség hiányzik. A hideg színezés és a befagyott vízfolyások dermesztő hangulatot kölcsönöznek a képnek. A jelenetben lángoló városok, háború, kínzókamrák, pokoli kocsmák és démonok láthatók, valamint emberi hússal táplálkozó mutáns állatok. Az emberek meztelensége elveszíti erotikáját, sokan szégyenkezve próbálják eltakarni nemi szervüket és mellüket.

A jelenet a városkapukon keresztül törő nagy robbanásokkal kezdődik, amelyek vérré változtatják az alatta lévő vizet. A fény megvilágítja a menekülő alakokat, miközben a kínzók hordái készülnek a szomszédos falut felgyújtani. Egy felnyársalt holttestet cipelő nyúl és egy csoport, amely áldozatokat dob egy égő lámpásba, tovább színesíti a képet. Az előtérben különféle elgyötört alakok láthatók, akik közül egyesek hányás vagy ürítés közben vannak, másokat keresztre feszített hárfa és lant allegóriájaként ábrázolnak, hangsúlyozva az élvezet és a kínzás közötti kontrasztot. A „Zenészek poklának” csoportja egy kotta felírásával énekel.

A „faember”

A jelenet középpontjában a „faember” áll, akinek törzsét torz karok vagy rothadó fatörzsek támasztják alá. Feje egy hatalmas dudaszett körül parádézó démonok és áldozatok által benépesített korongot tart, amely kettős szexuális szimbólumként is szolgál. A faember törzsét törött tojáshéjból formálták, és a törzset tüskeszerű ágak szúrják át.

Egy szürke, csuklyás alak, aki a feneke közé szorult nyilat visel, létrán mászik fel a faember központi üregébe, ahol meztelen férfiak ülnek egy kocsma-szerű környezetben. A faember a nézőn túlra tekint, arckifejezése a vágy és lemondás keveréke. A tábla számos eleme korábbi ikonográfiai konvenciókat ölel fel, de Bosch azonban a poklot nem fantasztikus helyként, hanem a mindennapi emberi élet realista világaként ábrázolja.

A festményen az állatok embereket kínoznak, szimbolizálva a hét halálos bűnt. A középpontban egy madárfejű szörnyeteg ül, aki emberi hullákon lakmározik, miközben azokat egy alatta lévő üregen keresztül kiüríti egy éjjeliszekrénybe. A „pokol fejedelme” néven emlegetett szörnyeteg lábánál egy nő arca tükröződik a démon fenekén. Távolabb egy nyúlfejű démon mellett, egy felborult szerencsejáték-asztal körül meztelen embereket mészárolnak le. Jobbra tovább, egy lovagot egy farkasfalka tép le és fal fel.

Panelek összefoglalása

A középkorban a szexualitást és a bujaságot az emberiség bűnbeesésének bizonyítékának tartották. A bal oldali panel Ádám kéjes tekintetén keresztül ábrázolja ezt, és a középső panel figyelmeztetésként szolgál a bűnös élvezetek elkerülésére. A jobb oldali panel a bűnért járó büntetést mutatja be, például egy férfit, akit egy disznó közelít meg a jogi dokumentumok aláírására. A kéjvágyat a gigantikus hangszerek és a kórusénekesek is szimbolizálhatják, utóbbiaknak erotikus konnotációja van, és Bosch esetlegesen a zenészek elleni szemrehányást fejezheti ki.

A Gyönyörök kertje keletkezésének ideje

A „Földi örömök kertje” festmény datálása bizonytalan, de a legtöbb művészettörténész szerint a művet 1503-1504-re vagy még későbbre helyezik. A dendrokronológia a tölgyfa alapján a műtárgy készítését 1460 és 1466 közé datálja, de belső bizonyítékok, például az ananász ábrázolása, arra utalnak, hogy a festmény valószínűleg Kolumbusz amerikai útjai után, 1492 és 1504 között készült. A datálásban a fa hosszú érlelési időszakának szerepe is számottevő, ami miatt a tölgyfa kora több évvel megelőzi a festmény tényleges dátumát. Ezen körülmények miatt néhány kutató az afrikai jelenlésre helyezi a hangsúlyt a „újvilági” tárgyak helyett.

A Gyönyörök kertje hatása a festészetre

Bosch művészetének hatása nem terjedt el széles körben kortársaihoz képest, de későbbi művészek, például Pieter Bruegel, elismerve és inspirációként használva, beépítették a Földi örömök kertjének elemeit műveikbe. Bruegel műveiben, mint például „Őrült Meg” és „A halál diadala,” Bosch motívumait és színeit felhasználta.

Giuseppe Arcimboldo furcsa növényi portréi is Bosch hatását tükrözik, noha nem pokolképeket alkotott. A 20. század elején a szürrealisták, különösen Joan Miró és Salvador Dalí, visszanyúltak Bosch munkásságához, vonzva őket az álomképek és a tudatalatti szabad kifejezéséhez. Mindkét művésznek személyes érintettsége volt Bosch művészetével, és festményeikben tükröződik a holland mester kreativitása és surrealista látásmódja.