Edwin Church munkássága

Frederic Edwin Church tájképfestményei gazdag és sokszínű világot tükröznek, egyesítve a jámbor és az egzotikus, a természetes és a mesterséges elemeket. A Hudson River School mozgalom és az amerikai nyugati tájképfestészet kiemelkedő alakja volt. Church művészete technikailag kifinomult, érdeklődése kiterjedt a növény- és állatvilágra, valamint a légköri hatásokra. Munkái New York államtól az Északi-sarkvidékig terjednek, mindannyiukat átitatja a vallásos áhítat, a tudományos kíváncsiság és az egzotikum iránti rajongás.

Church a romantikus korszak egyik legtehetségesebb fény- és légfestője, ismert a napfény, a holdfény, a felhők és a köd megfigyelése mellett. Munkássága közel áll az amerikai romantikus tájképfestészet luminizmus néven ismert alcsoportjához, bár hiányzik belőle a stílus nyugalmas és csendes jellege.

Frederic Edwin Church a Hudson River School második generációjába tartozó festő, aki világhírűvé tette a Hudson folyó völgyének művészeit. Church életműve a XIX. századi Nyugat magabiztos és kíváncsi világnézetét tükrözi, felfedezésre inspirálva. Első generációs elődeitől, például Cole-tól eltérően, Church munkássága kevésbé hangsúlyozza a táj szimbolikus egységét, inkább a természeti jelenetek tiszta ábrázolására összpontosít, miközben a dokumentáció, rendszertan és tudományos megértés iránti vágyat követi.

Frederic Edwin Church életrajza

Gyerekkor

Frederic Edwin Church, egy kereskedőcsaládból származó művész, 1826-ban született Connecticutban. Bár protestáns elődei az Egyesült Államok alapító atyái közé tartoztak, családi háttere inkább a kereskedelemre összpontosult. Apja és nagybátyja főkötők gyártásával foglalkozott, de mikor Church művészeti tehetségét felismerték, Daniel Wadsworth segítségével tanulhatott Frederic Thomas Cole-tól, az amerikai tájképfestészet megalapítójától.

Cole, a Hudson River School vezéralakja, évente festői utakra indult a Catskill-hegységbe, amelyek legendássá váltak a művészettörténetben. Church, mint Cole kedvenc tanítványa, átvette és folytatta az amerikai romantikus tájképfestészet projektjét. Kezdetben New York északi részét festette, de később szerteágazó utazásokra indult, témát keresve Vermontból és Bar Harborból, Maine államból, egészen Dél-Amerikáig, a Levantéig és az Északi-sarkkörig.

Korai időszak

Az 1850-es évek végére Frederic Edwin Church jelentős kritikai elismerést ért el, és üzleti érzéke is kiemelkedő volt, festményeit pénzügyi eszközként kezelte. Az „Az Andok szíve” című művének (1859) kiállítására szállításakor 10 000 dolláros biztosítási összegért ragaszkodott, ami hatalmas volt abban az időben.

Festményeit mind New Yorkban, mind Londonban kiállította, ami jelentősen hozzájárult sikeréhez. A „Hatalmas Niagara” (1857) festménye is népszerűsítette az úttörő nyilvánosságra hozatali politikáját. Church kapcsolata az európai művészekkel és az atlanti kultúrával lehetővé tette számára a nemzetközi elismerést. 1860-ban feleségül vette Isabel Carnes-t, és a sikeres „Az Andok szíve” kiállítás ösztönözte ezt a lépést. Church, a peripatetikus művész, számos utazása során festette meg Labrador és Grönland jéghegyeit.

Felnőtt időszak

Házassága után Frederic Edwin Church egy kis birtokon telepedett le New York állam északi részén, ahol aktívan átalakította a területet, épített egy kis házat, és rendszeresen ingázott New Yorkba műterme miatt. 1865-ben tragikus veszteséget szenvedett, amikor két csecsemő gyermekét elveszítette. Ezt követően a házaspár Jamaikán élve talált gyógyulást, és ezen az úton merített inspirációt további munkákhoz. Frederic Joseph, az első gyermekük akik megélte a felnőttkort, 1866-ban született. Church a festészet mellett más kreatív projektekbe is belefogott, vásárolt egy szomszédos telket, és 1869-ben tervezni kezdte saját otthonát.

Az Olana névre keresztelt épület 1872-ben készült el, a tervezését a művész keleti utazásai inspirálták, és a Hudson folyóra lenyűgöző kilátást nyújt. Az épület stílusa harmonizál az ebben az időszakban készült műveivel, amelyek a Közel-Keletet ábrázolják és keleti atmoszférát árasztanak.

Kései évek

Frederic Edwin Church élete vége felé, reumás ízületi gyulladása és korábbi merész alkotásai nyomán, kevésbé volt jelen a köztudatban. Olanában élt, és újabb festményeit elsősorban korábbi utazásai inspirálták. Évente Mexikóba utazott, és családja is vele élt Olanában.

Church utolsó évei boldogok voltak, gyakran látogatókkal, mint Mark Twain és Robert, valamint Emily de Forest. Anyagi sikerei lehetővé tették számára, hogy visszavásárolja saját festményeit, beleértve a 1890-ben megvásárolt Catskill Mountains from the Home of the Artist című alkotást.

Hagyatéka

Churchet az amerikai festők későbbi generációja, például Edward Hopper és a „Ashcan School” tagjai, köztük George Bellows, talizmánszerű alakként tisztelték. A hatása nem csak művészi minőségéből származott, hanem az elérte életében elért nemzetközi hírnézete és kereskedelmi siker miatt is. Church központi alakja az amerikai művészek kánonjának, műveit az Olana Partnership jótékonysági szervezet kezeli, amely a művész New York állam északi részén található otthonát fenntartja és kiállításokat rendez. Church művészi eljárása, amely a helyszínen készült vázlatokat kombinálja a részletes műtermi munkával, előzményt teremtett az amerikai impresszionizmus számára. A módszer, amely a megfigyelésre és a szabadabb megközelítésre épült, befolyásolta az amerikai festőket, például Winslow Homer-t. Míg elutasította a kompozíciós folyamatok bonyolultságát, az alapvető megfigyelésekre és megközelítésre összpontosított.

Frederic Edwin Church művei

The Heart of the Andes – Az andok szíve – 1859

Ez a legnagyobb és legjelentősebb mű, amelyet Church két dél-amerikai látogatását (1853 és 1857) követően készített. A festmény három méter széles, és az állatvilág egész sorát mutatja be, leginkább az előtérben, ahol számos növényt aprólékos részletességgel ábrázol.

Az ilyen különös részletek bizonyára közvetlen megfigyelésen alapulnak, és hozzájárulnak ahhoz a különös vizuális intenzitáshoz, amely csak néhány más festő munkáiban található meg ebben az időben.

Church andoki utazásait részben a természettudós és polihisztor Alexander von Humboldt inspirálta, akinek XIX. század eleji dél-amerikai útleírása Church korában is ismert mű volt.

Our banner in the sky – Lobogónk az égen – 1460

Church „Lobogónk az égen” című műve szokatlanul személyes a művész szélesebb körű munkásságához képest. Valószínűleg a polgárháború kirobbanásának évében készült, és egyértelmű politikai utalást tartalmaz. A festményen az Unió zászlaját látjuk, amelyet az éjszakai égbolt háborús felhői és vörös fénye formáz, előtérben egy halott fa szolgál zászlórúdként.

Church északon született és élt, és a művet elkészítve valószínűleg a polgárháború korai eseményeire utalt, kifejezve hűségét az Unióhoz. Míg munkássága általában a naturalisztikus pontosság felé haladt, itt a vizuális allegóriát használja, hogy egyértelmű politikai álláspontot kifejezzen, hangsúlyozva a téma személyes jelentőségét és a hite a nemzet jövőbeli egységében.

The Icebergs – Jéghegyek – 1861

A művet 1859-es, az Atlanti-óceán északi részén, Új-Fundland és Labrador környékén tett utazása ihlette. Először 1861-ben állították ki New Yorkban, ahol a látogatók 25 cent belépőt fizettek az egy festményből álló kiállításra. Hasonló kiállítások következtek Bostonban és Londonban is.

A festmény Church életművén belül népszerűvé vált, és más tájképfestők érdeklődését is felkeltette az Északi-sarkvidék iránt, de a narratíva vagy allegória nyilvánvaló hiánya néhány nézőt zavarba ejtett.
A Jéghegyeket 2,5 millió dollárért árverezték el, ami az addigi legnagyobb összeg volt, amit amerikai festményért kifizettek. A vevők a vásznat a Dallas Museum of Artnak adományozták, ahol ma is látható.

Niagara Falls, from the American Side – Niagara vízesés, az amerikai oldalról – 1867

Church „Niagara vízesés” című műve az egyik legkiemelkedőbb alkotása a magas tájképfestészetben, ahol a méret és a szublimált stílus kiemelkedik. A festmény majdnem három méter magas, és a nézőt a vízesés torkolatánál, sziklán ülve helyezi el, elvezetve a tekintetét a mélység pontos rajzolatával.

Church célja a fenséges művészi újrateremtése, amely a nézőt elragadja a végtelen és egyszerre inspiráló és félelmetes tágasság érzésével. A vízesés élményét érzékelteti, olyan élményt nyújtva, mintha valóban ott lennénk, hallanánk a víz zúgását és éreznénk a pára permetét. A horizont marginalizált vonala hangsúlyozza a víz mozgását és elnyeli a néző tekintetét a víz forgatagában.

Church már az 1850-es évek óta festette a Niagara-vízesést, és a festmény részletes leírása és affektív hangulata intelligens diskurzust sugall a művészeti világban. Az alkotás kritikusan reagál John Ruskin kritikájára, aki bár elismerte Church felhőkkel való képességét, mégis kétségbe vonta festészeti értelmét.

El Khasné, Petra- 1874

Church El Khasné, Petra című festménye az 1860-as évek végén és az 1870-es évek elején készült Közel-Keleti utazásai során. A kép Petra neoklasszikus oszlopairól szól, és lenyűgöző perspektívát nyújt a sötét, magas kőoszlopok felépítésével. Church Keleti utazásai inspirálták a művet, és különféle kultúrák és történelmi helyszínek hatása alatt állt. Az El Khasné, Petra egyfajta vizuális képzelőerőt és történelmi érzéket hordoz, ami az alkotó és az akkori társadalmi kontextus összefonódásából ered. A festmény egyaránt szolgál esztétikai élvezetként és egyfajta tiszteletteljes tisztelettel az ősi múlt iránt.

A festmény nemcsak a lenyűgöző képi kompozíció miatt emlékezetes, hanem azért is, mert továbbél a Petra iránti turisták köztudatában, mint az egyik leghíresebb és ikonikus látvány.

Egyéb művei