El Greco összefoglalása
El Greco az Isten iránti elkötelezettséggel jellemezte életét és munkásságát. Fiatalon az ikonfestészet hagyományát sajátította el, majd Spanyolországban az olasz és spanyol reneszánsz ihlette.
Bár eredetileg udvari festő akart lenni, sajátos stílusa kiváltotta őt a hagyományos iskolákból. Érdeklődése az új manierista mozgalom felé fordult, amely a művészetben a pszichológiai aspektusokat helyezte előtérbe. Művei mély spirituális tartalommal rendelkeznek, elismerik az isteni jelenlétet minden létezés mögött.
El Greco a fantasztikus pigmentációval és kanyargós, megnyúlt alakokkal vált ismertté, amelyek expresszionista formáikkal szakítottak a klasszikus művészet hagyományaival.
Az intuíció és képzelet hangsúlyozása lehetővé tette számára a mérték és arányok klasszikus szabályaitól való eltérést. Radikális rövidítéseket alkalmazott, kihívva a normákat. Munkáit drámaiság és érzelem jellemzi, kiemelve a merész, irreális színválasztás és sötét körvonalak kontrasztját.
A festőt az expresszionizmus előfutáraként említik, mivel érzelmeket mutatott be újszerűen, és hatással volt a kubistákra, különösen Picassóra, aki El Grecotól inspirálva újragondolta a formát és az alakot festményeiben.
El Gréco életrajza
Görögország
Doménikosz Theotokópulosz – vagy ahogy mi ismerjük, El Greco – 1541-ben született Krétán, egy görög szigeten, amely akkor a virágzó Velencei Köztársaság része volt. Gyermekkoráról keveset tudunk azon kívül, hogy már nagyon fiatalon a művészi pályát választotta.
Szülővárosában Theotokópulosz ikonfestőnek tanult. A portréfestészeti stílus népszerű eszköze volt a vallási témák statikus, áhítatos ábrázolásának. Mire a fiatal művész 22 éves lett, ennek a művészeti ágnak a mestere lett. A tanulmányait követő években a helyi ortodox templomok számára oltárképeket festett.
26 éves kora körül Theotokópoulos Velencébe utazott, hogy művészi álmait követve az előtte járó művészek nyomdokaiba lépjen. Velencében megtalálta a szükséges bőséget és inspirációt, ahol már az olasz reneszánsz is körülvette.
Csatlakozott Tiziano műterméhez, akit általában a kor egyik legnagyobb festőjeként tartottak számon. Tanulmányozni kezdte a reneszánsz festészet elemeit, különösen a perspektívát és a figurális építkezést, hogy megtanulja, hogyan kell összetett elbeszéléseket ábrázolni. Fiatal külföldi festőként azonban munkái nem találtak kedvező fogadtatásra.
El Greco görögországi festményei
Itáliai évei
1570-ben, három velencei év után, Theotokópoulosz Rómába költözött, ahol Alessandro Farnese bíboros a mecénása lett. Rómában részt vett a festőakadémián, műtermet nyitott, és fejlesztette művészi képességeit.
Kombinálva a reneszánsz és manierizmus elemeket, egyedi stílust hozott létre. Az innováció a manierizmusnak köszönhető, amely elutasította a reneszánsz ideáit, és új utakat keresett a vallási témák értelmezésében.
Theotokópoulosz művei a reneszánsz mozgalmas alakokat és romantizált kereteket kombinálták a manierista erőszakos perspektívákkal és viharos gesztusokkal, kihasználva saját képzeletét és expresszív életszemléletét. Az elérése különleges narratív drámát teremtett, amely érzelmi, pszichológiai és spirituális lüktetést sugallt.
Bár belépett a Szent Lukács festőcéhbe, hat év római tartózkodás után továbbra sem kapott megbízást, valószínűleg azért, mert nyíltan bírálta a helyiek által nagyra tartott nemrég elhunyt Michelangelót, ami hátráltatta pályafutását.
Itáliai festményei
Itáliai portrék
Spanyolország
1577-ben Theotokópoulosz Spanyolországba költözött, először Madridba, majd Toledóba, ahol barátai adták neki az El Greco, „a görög” nevet. Művészete egyre inkább a katolikus hit felé fordult, és jelentős megbízásokat kapott helyi templomok számára. Személyes vonatkozásai kevésbé ismertek, de művészetébe való elkötelezettsége nyilvánvaló, és azt vallotta, hogy a szellemek inspirálják munkáit. Az elitista megközelítése és felsőbbrendűségi érzése az „égi eredetű művészet” hívévé tette, és Isten művészeti küldetésének érezte magát.
1578-ban született Jorge Manuel, Doña Jerónima de Las Cuevas-tól, de bár hivatalosan elismerték, soha nem házasodtak össze. A rendhagyó megközelítés különféle találgatásokat keltett egy esetleges korábbi krétai házasságról.
El Greco a látásmódjában hű maradt festészetéhez, és Toledóban is megtartotta elismerését. Ezen kívül szobrászként és építészként is tevékenykedett, de erről kevés részlet maradt fenn.
Spanyolországi korai festményei
El Greco spanyol korai portréi
El Greco kései évei
1585-ben a művész a Marqués de Villena középkori palotájába költözött, valószínűleg azért, mert nagyobb festőműteremre volt szüksége. Stabil társadalmi életet élt, és szoros barátságban volt különböző tudósokkal, értelmiségiekkel, írókkal és egyházi személyiségekkel. 1597 és 1607 között élte legaktívabb időszakát a megbízások terén: egyszerre több kápolna és kolostor számára kapott megbízást festeni. Ez a bőséges termése miatt jelentős szakasz magában foglalja leghírhedtebb műveinek némelyikét.
El Greco 1614-ben megbetegedett és elhunyt, miközben a Tavera kórház megbízásán dolgozott. Bár halálakor nem hagyott nagy vagyont, mindig is kényelmes életet élt.
Ebből az időszakban készült az egyik legjelentősebb műve, az Orgaz grófjának temetése – The Burial of the Count of Orgaz.
Festményei kései évekből
El Greco – 1600
Portréi kései évekből
El Greco hagyatéka
A festőművészt általában a 15. és 16. századot meghatározó spanyol reneszánsz egyik vezető alakjának tartják. Noha annak idején, erősen individualista expresszív stílusa miatt, művészetét sok ellenérzéssel és zavarral fogadták, ma már a „nagy festők modern panteonjának egyik kiválasztott tagjaként” tartják számon, ahogy Keith Christiansen művészettörténész állítja, és igazi látnok művésznek tartják, aki jóval korát megelőzve élt.
Munkássága nagy elismerésre talált a 19. században, amikor gyűjtők, írók és művészek egy csoportja, különösen a romantikus művészek, akik csodálták szenvedélyes különcségét, új megvilágításba helyezték. Általánosságban azonban úgy tartják, hogy egyedi, a kifejezésre összpontosító művészi nyelvezetét csak a 20. században értették meg teljesen, amikor a kor művészeti panorámája mélyebb elismerést alakított ki művészete iránt.
El Greco művészetének kreativitása és egyedi stílusa kulcsszerepet játszott a kubizmus fejlődésében, melyben az egy nézőpontú perspektívát geometrikus formák és síkok váltották fel. Pablo Picasso intenzíven tanulmányozta munkáit, és egyik festménye tiszteletteljes utalás El Grecóra.
A művész a modern művészet előfutáraként ismerhető fel, akinek munkái elmozdultak a hagyományos naturalizmustól, elősegítve az érzelmek, belső dráma, merész színhasználat és szabad figuráció új művészeti párbeszédét. Művei fontos alapot teremtettek az expresszionizmus és a Blaue Reiter-csoport számára, és látható a kapcsolat El Greco és későbbi expresszionista művészek, például Vincent van Gogh tájképeiben.
Különböző művészeti irányzatokra és művészekre gyakorolt hatalmas hatása mellett továbbra is munkásságának spirituális és misztikus tulajdonságai alapozzák meg egyetemes örökségét. A magyar közönség 2022. október 28. és 2023. február 19. között láthatta életmű-kiállítását a Szépművészeti Múzeumban.
El Greco idézetek
- „Azért festek, mert a szellemek őrülten suttognak a fejemben.”
- „ Szenvedek a művészetemért, és megvetem az esztelen pénzes gazembereket, akik dicsérik.”
- „ A művészet nyelve égi eredetű, és csak a kiválasztottak érthetik.”
- „A fiatal művész csak évekig tartó küzdelem és nélkülözés után nyúlhat a színhez – és akkor is csak a jobbak társaságában.”
- „A művészek a sivárság érzéséből alkotnak. Az alkotás szelleme a lélekből fakadó gyötrelmes, bonyolult felfedezés.”
- „A mindenható Isten azért teremtett, hogy mesterműveimmel betöltsem a világegyetemet.”
- „A művészet mindenütt ott van, ahol csak keresed, üdvözöld a pislákoló csillagokat, mert azok Isten gondatlan fröccsei.”
- „Tanulmányoznod kell a mestereket, de őrizd meg az eredeti stílust, amely a lelkedben lüktet, és vágd kardélre azokat, akik megpróbálnák ellopni.”