A Fehér ló (the white horse, 1819) című festmény, eredeti nevén A Scene on the River Stour, a kezdetét jelentette John Constable nagyméretű vásznak sorozatának, az úgynevezett hat lábasoknak (six-foot).

Az 1819-ben a Királyi Akadémián kiállított festményt a kritikusok elismeréssel fogadták, és Constable még ugyanabban az évben társulati címet kapott. Az ilyen nagyméretű festmények elkészítéséhez Constable először életből készített vázlatokat a jelenetről, amelyeket aztán teljes méretű olajvázlatokká fejlesztett, mielőtt elkészítette volna a végleges művet.

A fehér ló című kép egy átlagos vidéki jelenetet ábrázol. Constable nem idealizálja vagy romantizálja a megfestett emberek munkáját, csak egyszerűen bemutatja őket, ahogyan ő látta őket. A festménynek megvan a maga szívósság, mind a munkások alakjában, akik kitartanak a nehézségek ellenére, mind pedig abban, hogy Constable megmutatja, hogy a férfiak ragaszkodnak hagyományaikhoz az iparosodás korában. A fák között a jobbra lévő fa törzsének képe tükrözi a munkások eltökéltségét, amint bizonytalanul, de sikeresen megtartják állásukat a vízzel elöntött parton.

A növényzetet Constable szokásához híven tudományos részletességgel mutatja be, minden faj egyértelműen azonosítható az eltérő alak, szín és növekedési terület alapján. A műveiben alkalmazott különféle zöld árnyalatok hatalmas palettáját használja, és ez a fajok elkülönítése különösen hangsúlyos ezen a festményen, ami az évszak és a napszak zöldességét tükrözi vissza a képnek.