Összefoglalás
John Constable – J. M. W. Turnerrel együtt – megújította a 19. századi tájképfestészetet, hatása átívelt Európán, különösen Franciaországban. Eltért a korábbi idealizált tájképek normáitól, és a valósághű, közvetlen megfigyelésre épített. Leginkább a Stour-völgyi bukolikus képei miatt ismert, de több mint 100 portrét és olajvázlatot is készített. Kísérletezőbb stílussal dolgozott a vázlatokban, hogy az elemi változásokat spontán módon örökítse meg a tájon. Célja mindvégig a valósághű ábrázolás maradt, függetlenül a médiumtól és technikától.
Constable úttörőnek számított a realisztikus tájképfestészetben, elvetette a bravúros stílusokat, és inkább a hűséges ábrázolásra törekedett. A felhők, az időjárás és a fény változásai lenyűgözték, amiket olajvázlataiban próbált megörökíteni. Nagy, laza ecsetvonásokkal dolgozott, hangsúlyozva a látottak általános érzetét. Vázlatai az impresszionisták korai előfutárának tekinthetők.
Még befejezett munkáiban is elhagyta a hagyományos ecsetvonásokat, textúrált és tökéletlen felületeket hozott létre. A színek széles skáláját alkalmazta, tükrözve a természet árnyalatait. Kiemelkedően használta a tiszta fehér fénypontokat, amik a víz csillogását ábrázolták.
John Constable életrajza
Gyerekkora
John Constable Suffolk falujában, East Bergholtban született, Golding és Ann (született Watts) gazdag kukoricakereskedő második gyermekeként. Apja földbirtokot és malomtulajdont is birtokolt East Bergholtban és Dedham-ben. Johnnak kellett apja vállalkozását átvennie, mivel idősebb testvére alkalmatlannak bizonyult. Constable közömbösen csatlakozott a családi üzlethez, annak ellenére, hogy kevés lelkesedést mutatott hozzá. Bár testvére, ifjabb Golding, a földbirtokos lett, a két testvér közeli kapcsolatban maradt egész életük során. Constable-nek öt testvére volt összesen, három nővér és egy másik testvér, Abram.
Fiatalon Constable gyakran vázlatokat készített otthona környékén lévő vidékről, és ezek a tájképek később meghatározták művészetét. Családja bemutatta őt Sir George Beaumontnak, aki korai inspirációt jelentett neki. Bár John Thomas Smith, egy művész és a család barátja ösztönözte művészetében, tanácsolta neki, hogy maradjon apja vállalkozásában, inkább, mint hogy festeni kezdjen hivatásszerűen.
Korai képzése
1799-ben, miután hét évig a kukoricakereskedésben dolgozott, Constable meggyőzte apját, hogy engedje meg neki, hogy művészi pályára lépjen. Kis juttatást kapott, és belépett a Királyi Akadémia iskoláiba, ahol életrajzot tanult, és megismerkedett a régi mesterek műveivel. Képzése befejeztével visszautasította a Great Marlow Katonai Iskola rajzmesteri állását, és inkább elhatározta, hogy hivatásos tájképfestő lesz. Kezdetben nem találtak vevőket tájképeire, ezért portréfestészetből próbált megélhetést szerezni, bár ezt unalmasnak találta a tájképekhez képest.
Egy 1806-os kéthónapos tóvidéki túrától eltekintve Constable a nyarat vázlatkészítéssel és festéssel töltötte East Bergholt környékén, majd télen visszatért Londonba. 1811-ben Constable meglátogatta John Fisher püspököt és családját Salisburyben. A két férfi eredetileg akkor találkozott, amikor Fisher az East Bergholthoz közeli, Essexben található Langham templomának rektora volt. Fisher püspök Constable egyik legnagyobb mecénása lett, és Salisbury ihlette néhány legnagyobb művét.
Festmények korai éveiből
Felnőtt évei
1809-ben Constable megkérte Maria Bicknell kezét, akit tizenkét éves korában ismert meg. Nagyapja azonban megtiltotta a házasságot, és kitagadta Mariát, mert a Constable családot társadalmilag alsóbbrendűnek tartotta. Titkos levelezést folytattak, mivel nem tudták eltartani a családot korlátozott jövedelmükkel. Csak Constable apjának 1816-ban bekövetkezett halála után házasodhattak össze. John Senior minden gyermekére hagyatékot hagyott, így Abram, Constable testvére vezette tovább az üzletet, ami stabilitást biztosított a házasságukhoz. Esküvőjüket a londoni St Martin in the Fields templomban tartották, majd nászútjukat Dorsetben töltötték, majd körbeutazták Anglia déli partvidékét. A Brightonban és Weymouthban készült tengeri vázlatok inspirálták Constable-t a szabadabb ecsetkezelésre és az érzelmesebb munkák létrehozására, különösen az ég és a tenger ábrázolásában. Ezután Constable visszatért Londonba, és először Bloomsburyben, majd 1819-ben Hampsteadben telepedett le feleségével.
John Constable portréi
Bár Constable több mint 100 portrét készített pályafutása során, a legtöbbet inkább anyagi szükségből, mint a műfaj iránti szeretetből festette. Ennek ellenére sok ábrázolása üdítően őszinte, és az általa készített képeken valóban érződik a karakter és a személyiség, és nem szanálta a megjelenés furcsaságait, hogy a képeket a korabeli szépségszabványoknak megfelelően alakítsa. Ez a portré különleges érzékenységet és melegséget sugároz, és ez bizonyára az ábrázolt személlyel való bensőséges kapcsolatának tulajdonítható.
Leghíresebb portréját, Maria Bicknell-t 1816 júliusában festette, és mindig magánál tartotta menyasszonyáról.
Párhuzamot lehet vonni e kép és számos más portréja között mind a hasonló színű, semleges hátterek használata, mind pedig az ábrázoltak kompozíciója tekintetében. Az arcok ábrázolása mindig részletgazdag volt, de úgy tűnik, hogy az ábrázolt személy ruházatához való hozzáállása az adott személyhez való viszonyától függően változott. Egyes ruhadarabokat szorosan ábrázol, míg másokat sokkal szabadabb ecsetvonásokkal sugall, mint ezen a portrén, ami annak tulajdonítható, hogy munkáit megrendelésre készítette, és a mecénásoknak szánt festményei valószínűleg jobban kidolgozottak voltak.
A sikerek kezdete
Constable továbbra is küzdött a megélhetésért festőként, bár 1819-ben előrelépést jelentett, amikor eladta első jelentős művét, A fehér lovat (The White Horse, 1819), egy hat lábas vászonként. Ugyanebben az évben a Royal Academy társult tagjává választották.
1821-ben bemutatta A Szénásszekér (The Hay Wain) a Királyi Akadémián. Két másik alkotásával együtt az 1824-es párizsi szalonban is szerepelt, ahol X. Károly aranyérmet adományozott neki. Habár Franciaországban sikeres volt, Constable nem volt hajlandó átlépni a La Manche csatornát, hogy reklámozza munkáit, és így fogalmazott barátjának, Francis Darbynak: „inkább szegény marad Angliában, mint gazdag külföldön”.
Constable felesége, Maria, gyenge egészségű gyermek volt, és betegsége gyötrődött évekig. 1824-ben az orvosok javaslatára a család Brightonba költözött, hogy a tengeri levegő jótékony hatását élvezhessék. A lány állapota javult, és négy évig maradtak a városban albérletben. Bár nem kedvelte a brightoni embereket, a környező tájakat imádta, és számos kísérleti olajfestményt készített róluk.
Constable egész életében Turnerrel vetették össze. A két festő között élénk rivalizálásról szólnak az anekdoták. Turner kezdetben akadémikus stílusban alkotott, és korai pályafutása során elfogadták az angol művészeti körökben, Reynolds mint mentor segített neki. Később stílusa impresszionistábbá vált. Habár vannak hasonlóságok Constable olajvázlatai és Turner későbbi munkái között, céljaik eltértek egymástól. Míg Constable a valósághű megközelítést részesítette előnyben, Turner gyakran választott drámai hatású témákat és kompozíciókat, és érzelmeket keltett a nézőkben.
Tájkép festményei felnőtt éveiből
Kései évek
1828 márciusában Maria apja halála megszüntette anyagi gondjaikat, ám boldogságuk hamar véget ért. Maria, a hetedik gyermekük születése után, 41 évesen tuberkulózisban elhunyt 1828 novemberében. Constable kétségbeesett volt és ezt bátyjának, Goldingnak írta: „óránként érzem elhunyt angyalom elvesztését… a világ arca teljesen megváltozott számomra”.
A következő évben, 52 évesen, Constable-t beválasztották a Királyi Akadémia tagjává. Soha nem tudott túllépni felesége elvesztésén, és hét gyermekük nevelésével küzdött. Fisher püspök ösztönzésére 1831-ben készítette el utolsó hatlábas festményét, a Salisbury Cathedral from the Meadows (1831) című képet.
Constable élete utolsó éveit nyilvános előadások tartásával töltötte a tájképfestészetről a Királyi Intézetben, a Hampstead-i Irodalmi és Tudományos Társaságban és a Worcester Athenaeumban. Tervezte egy mezzotintákból álló fólió kiadását, de nem tudott elegendő előfizetőt szerezni a projekt sikeréhez, bár ma már művei széles körben keresettek. 1837-ben, bloomsbury-i műtermében halt meg, és a londoni Hampstead Parish Churchben temették el.
John Constable hagyatéka
Constable volt a romantikus mozgalom korai képviselője, aki elutasította az idealizált és drámai ábrázolásokat, inkább közvetlenül a természetből merített inspirációt. Ez az úttörő hozzáállás megalapozta a naturalizmust Nagy-Britanniában. Kiemelkedett a fényhasználatával, a festék kezelésével és a vibráló, naturalista színek alkalmazásával.
A párizsi kiállításai által hatással volt európai művészekre, például Richard Parkes Boningtonra és Delacroix-ra, aki naplóiban részletesen beszélt Constable technikájáról és hatásáról. Az öröksége tovább él a barbizoni iskola munkásságában, amely a francia tájképfestészetben a realizmust hirdette. Bár a 19. század közepén kiesett a népszerűségből, a 20. század elején újra felfedezték, különösen a brit impresszionisták és Lucian Freud körében.