Munkássága és eredményei

Chaim Soutine, a Párizsban alkotó expresszionista művész, annak ellenére, hogy a korban az absztrakció felé mutató tendenciák uralkodtak, ragaszkodott a felismerhető témákhoz. Újítása azonban a témák ábrázolásában rejlett, különféle eszközökkel, például vastag festéktapasszal és hangsúlyos ecsetkezeléssel, kifejezve belső érzéseit. Emigráns orosz zsidóként és Párizsban élő művészként Soutine egyedi nézőponttal közelítette meg a közös témákat, amit a kívülálló szemszögéből értelmezett. Az emberi témák, tájképek és csendéletek egyedi nézőpontja sajátos érzéseket kölcsönöz nekik. Soutine szenvedélyei és depressziója jól dokumentáltak, és ezek hatása megtalálható műveiben, amelyek túlmutatnak az avantgárd mozgalmakon, kifejezve egyedi művészi vízióját a történelem és a modernista stílusok kapcsán.

Soutine Rembrandt és Chardin mestereitől inspirációt merített, gyakran utalva festményeik témáira. Bár művei egyértelmű utalásokat tartalmaznak a történelmi alkotásokra, Soutine sajátos drámaiságot és feszültséget csempészett ezekbe a témákba, saját érzelmi gazdagságából eredően.

Kiemelkedő csendéleteiben az élelem dominál, különös figyelmet szentelve az ételként szolgáltatott állatok testének. A művész személyes kapcsolata az étellel, különösen a zsidó rituálékban betöltött szerepe mélyebb értelmet ad a vanitas-témának.

Bár Soutinet az expresszionizmus részeként említi a művészettörténet, munkái nem követik a német expresszionisták tipikus városi szorongását. Ehelyett sajátos módon közvetíti belső pszichéjét a festék manipulációjával, létrehozva ezzel egy precedenst, amely később az absztrakt expresszionisták munkáiban is megjelenik.

Vallási üldöztetése élete végéig meghatározta személyiségét és művészetét, inspirálva őt az expresszív ábrázolásra. Szorongását munkáiban fejezte ki, és elkötelezett hozzáállásával az önmegadás művészi aktusához példát mutatott a 20. századi zsidó művészeknek.

Életrajza

Gyermekkor

Chaim Soutine, a tizedik gyermek, szűkös körülmények között nevelkedett Fehéroroszországban. Oroszországi zsidóként ellenséges környezetben nevekedett, és már fiatalon érdeklődött a rajzolás iránt, kiváltva ezzel az ortodox közösség ellenállását. Az egyik emlékezetes esetben a rabbi előtt bemutatott portré miatt büntetésben részesült. A zsidó gettóban átélt szenvedésről úgy vélik, hogy későbbi vásznain is megjelenik.

16 évesen Minszkbe utazott, és 1910-től 1913-ig a Vilnai Képzőművészeti Akadémián tanult. A zsidókat befogadó kevés akadémia egyikén tanult, találkozva az orosz avantgárd művészekkel és régebbi mesterekkel, mint Aivazovszkij és Alekszejev. Kiválóan rajzolt és festett, de tanárai észrevették vonzalmát a tragikus és sötét témák iránt.

Korai tanulmányai és munkái

A vilnai képzést követően Soutine, 19 évesen, diáktársaival Párizsba utazott, és az École des Beaux Arts-ra iratkozott be. Fernand Cormon műtermében tanult két évig. Gyakran látogatta a Louvre-ot, tanulmányozva Goya, El Greco, Tintoretto, Ingres és Courbet műveit. Különösen Rembrandt hatása volt jelentős, amelyet a mester portréi, csendéletei és drámai fényhasználata iránti szeretete mutatott. Állítólag többször is Amszterdamba utazott, hogy minél több időt töltsön a Rijksmuseum Rembrandt-gyűjteményével.

1915-ben, a La Ruche-ban, egy lepukkant művészlakásban élő Soutine-t Jacques Lipchitz barátja mutatta be Amedeo Modiglianinak. Modigliani nagy hatással volt Soutine pályájára, és a barátságuk segített enyhíteni Soutine társas nehézségeit.

Soutine korábban félénk volt, és heves modora nehezítette a szocializálódást és a karrierépítést. Modigliani önbizalmat adott neki, és bemutatta műkereskedőjének, Leopold Zborowskinak, aki felajánlotta Soutine képviseletét. A két művész barátságát egy 1917-es portrésorozat is megörökíti.

Felnőtt időszak

Soutine a 20. század elején, az avantgárd irányzatok helyett hagyományosabb megközelítést választott, fejlesztve portré- és csendéletfestői készségeit. Munkáiban az étel állandó rögeszméje jelenik meg, melynek gyökerei valószínűleg a zsidó rituálékban betöltött szerepéből erednek. Soutine-t a halál iránti megszállott érdeklődés is foglalkoztatta, amit állati tetemek ismételt megjelenése sejtet.

Az első világháború után Zborowski támogatásával Párizsba visszatérve Soutine sok portrét alkotott a helyi lakosokról és különböző segédmunkásokról. Az 1920-as évek elején a francia Pireneusokban, Ceret-ben és Cagnes-ben, expresszionista stílusban alkotta meg a francia parasztság drámai tájképeit és természeti jeleneteit, sötét pszeudo-absztrakt megközelítéssel, amely állandó szorongását és szomorúságát tükrözte, függetlenül a környezettől.

Az 1920-as évek Soutine pályafutásának legjövedelmezőbb és legtermékenyebb időszakát jelentették. 1923-ban, Guillame galériájában bemutatott művei után Albert C. Barnes, egy amerikai gyűjtő, nagyon lenyűgözőnek találta Soutine cukrász-portréját. Barnes több más művet is megvásárolt, támogatása pedig emelte Soutine műveinek árát és anyagi stabilitást biztosított neki. Zborowski, az első kereskedője és pártfogója 1932-ben elhunyt, de Soutine továbbra is támogatást kapott a gazdag francia gyűjtőpárostól, a Castaing-től. A 1930-as években Soutine részt vett több elismert kiállításon, beleértve egy chicagói egyéni bemutatót és a Párizsban rendezett The Origins and Development of International Independent Art című csoportos kiállítást.

Késői évei

A második világháború előtt Soutine élettársával, Gerdával élt Párizsban. Gerdát a nácik 1940-ben egy német táborba hurcolták, és ezért Soutine elvesztette stabil kapcsolatát. Az év során Soutine romantikus kapcsolatba került Marie-Berthe Aurenche-csel, Max Ernst korábbi feleségével. A párizsi német invázió miatt Soutine kénytelen volt elhagyni otthonát, féltve a Gestapo elől. Az ezt követő évek sötét időszak voltak számára, menekülve egyik helyről a másikra. Az üldözés és az egészségügyi problémák súlyosbították fekélyét. Sürgősségi műtétre volt szüksége, de a hosszú utazás után, 1943-ban, 50 évesen, Soutine perforált fekélyében meghalt.

Chaim Soutine öröksége

Párizsban, noha az egyetlen expresszionista volt a kubisták és dadaisták között, Soutine stabil karriert épített ki, és előkészítette az utat az avantgárd számára. Művészete az akciófestészet és az absztrakt expresszionizmus előfutára, különösen állati tetemeket ábrázoló gyors festményei és tájképei révén. Legutóbbi kiállítások rávilágítottak, hogy Soutine húscsendéletei közvetlen hatást gyakoroltak Francis Baconra. A sűrű pasztózása és az emberi tárgyak drámai leegyszerűsítése szoros kapcsolatot mutat Jean Dubuffet Art Brut stílusával.

2006 februárjában a Christie’s londoni árverésén a vitatott és ikonikus Le Bœuf Écorché (1924) című sorozatának egyik olajfestménye 7,8 millió fontért (13,8 millió dollár) kelt el egy névtelen vevőnek, miután a becsült ár 4,8 millió font volt. 2007 februárjában a Sotheby’s londoni aukciósház árverésén 17,2 millió dollárért kelt el egy 1921-es portré egy ismeretlen férfiról vörös sállal (L’Homme au Foulard Rouge), ami új rekordot jelentett.

A marhahús egyik festményét, az 1923 körüli Le bœuf címűt 2004-ben 1 millió dollárért adták el, majd hat hónappal később ennek kétszereséért adták el újra a washingtoni National Gallery of Artnak. Az első eladó örökösei perelték vissza a festményt, azt állítva, hogy az ár tisztességtelenül alacsony volt, és egy 2009-es bonyolult egyezség értelmében a festményt át kellett adni nekik. 2015 májusában a Le Bœuf rekordárat ért el a művész 28 165 000 dollárral a Christie’s kurátori árverésén Looking forward to the past. forrás: wikipédia oldal

Galéria