Boccioni munkássága

Umberto Boccioni, bár ma az olasz futurizmus egyik meghatározó alakja, kezdetben neoimpresszionista festő volt, tájképekkel és portrékkal foglalkozott. Kubizmussal való találkozása után alakította ki a futurista stílust, amelyben a dinamizmus és társadalmi felfordulás ideológiája állt a középpontban.

A francia stílustól geometrikus formákat kölcsönzött, amelyekkel a mozgást, az áramlást és a hangokat idézte fel. A tudományos fejlődés és modernitás élményétől vezérelve elvetette a hagyományos, statikus ábrázolást, és a mozgás, az áramlás és a tárgyak egymásba hatolásának ábrázolására összpontosított.

A „fizikai transzcendentalizmus” kifejezésével foglalta össze ezt a projektet, és erősen hitt az intuíció fontosságában, inspirációját Bergson és a szimbolista festők munkáiból merítette. Ennek eredményeként művészete szimbolikus és mitikus dimenziókat kapott, amelyek egyszerre fejezték ki az érzelmeket és a modern élet objektív valóságát. Ezen a téren Boccioni megközelítése eltér a kubistáktól, akik a tárgyak pontos fizikai leírására összpontosítottak

Életrajza

Gyerekkor

Umberto Boccioni 1882-ben született Reggio Calabriában, egy vidéki régióban, Olaszország déli csücskében. Szülei az északabbra fekvő Romagna régióból származtak. Kisfiúként Boccioni és családja gyakran költözött, végül 1897-ben a szicíliai Catania városában telepedett le, ahol középiskolai tanulmányainak nagy részét végezte. Kevés bizonyíték utal arra, hogy komolyan érdeklődött volna a képzőművészet iránt egészen 1901-ig, amikor is Cataniából Rómába költözött, és beiratkozott a római Accademia di Belle Arti di Roma (Képzőművészeti Akadémia) egyetemre.

Korai tanulmányai

Boccioni Rómában ismerkedett meg Gino Severinivel, későbbi futurista munkatársával, Giacomo Balla irányítása alatt. Az impresszionizmus hatására Párizsban utazott, majd oroszországi tartózkodás következett. Milánóban csatlakozott a progresszív Famiglia Artistica csoportjához, és 1909-ben Marinetti futurista kiáltványára reagálva, a futurizmus szószólója lett. Boccioni vált a mozgalom teoretikusává és a Marinetti által kezdeményezett irányzat művészi megjelenésének egyik vezéralakjává.

Felnőtt időszak

A futurizmus kezdetének középpontjában Boccioni legtermékenyebb művészeti időszaka állt. 1910-ben Boccioni vezetésével, Marinetti Poesia című folyóiratában megjelent a „Futurista festők kiáltványa”, amelyet Severini, Balla és mások is aláírtak. A kiáltvány támadta az olyan intézményeket, mint a múzeumok és könyvtárak, és szembesült a klasszikus múlttal, amelyet a futuristák akadálynak tekintettek Olaszország modern hatalommá válásában.

Ugyanebben az évben Boccioni közzétette a „Futurista festészet technikai kiáltványát”, kijelentve, hogy minden korábban használt témát félre kell söpörni az acél, büszkeség, láz és sebesség örvénylő élet kifejezéséhez.

Boccioni fiatal művészként egyszerű témákat választott, de futuristaként ezeket festői elméletek hordozóiként kezelte. Gyakran vizsgálta a várost, például Az utca erői és Az utca belép a házba (mindkettő 1911) című műveiben. 1912-ben a futuristák párizsi kiállítása során Boccioni bemutatta a Mind of States (Elmeállapotok) I-III. című csoportját, melyet sokan az eddigi legambiciózusabb munkájának tartanak. Ebben a sorozatban megpróbálta kifejezni a futurista gondolkodásmódot, amelyben a múlt nem befolyásolja a művész látásmódját. Párizsi tartózkodása alatt Boccioni más művészek műtermeit is megtekintette, ami inspirálta őt a szobrászatban való kifejezésre.

Ennek eredményeképpen olyan alkotások születtek, mint A palack fejlődése a térben (1912) és a The unique Forms of Continulity in Space (A folytonosság egyedi formái a térben) (1913). Ezen élményei alapján megfogalmazta a „Futurista szobrászat kiáltványát”

Kései évek és halála

1913-ban Boccioni a Lacerba nevű újságban kezdett publikálni, amely kizárólag a futurizmus eszméinek terjesztésére szolgált. Később, 1914-ben, Futurista festészet és szobrászat címmel jelentette meg könyvét, a mozgalom elméletét részletesen ismertetve. A Nagy Háború kitörésekor Boccioni és más futuristák önkéntesként csatlakoztak a lombard kerékpáros zászlóaljhoz. Boccioni a háború alatt is alkotott, de 1916-ban, egy baleset során életét vesztette.

Hagyatéka

Boccioni, bár a futurista mozgalom alapítójához, Marinettihez kötődik, kulcsszerepet játszott a futurista művészet kialakításában. Ő volt a mozgalom legtehetségesebb és legjobban képzett művésze, és alapvető szövegeket írt a futurista elméletről. Bár pályafutása rövid volt, avantgárd stílusok tanulójaként kreatív módon fejezte ki a modern élet dinamizmusát és tragikumát

Umberto Boccioni művei

Korai művei

1902 és 1910 között Boccioni először rajzokkal kezdett, majd portrékat és tájképeket festett. A pointillizmus és az impresszionizmus hatása érezhető munkáiban, Giacomo Balla és a divizionizmus is inspirálta. Az ábrázolt témák között szerepel az iparosodás, vonatok és gyárak.

A The Morning (Reggel – 1909) merész árnyalatokkal és világossággal kivívott elismerést.

A Three Women (Három nő – 1909-10) anyját, nővérét és szerelmét ábrázolva erős érzelmeket közvetít, beleértve az erőt, melankóliát és szerelmet.

A Self-portrait (Önarckép – 1905) Boccioni fiatalkori stílusát mutatja Rómában tanulmányozva. Bár eltér az érett futurizmustól, lágyabb és ecsetkezelésű. Boccioni nagyra értékelte, soha nem adta el.

Umberto Boccioni futurista időszaka

A The City Rises Boccioni egyik korai futurista alkotása, sokan az első igazi futurista festménynek tartják. A kép 1910-ben készült, bemutatva a neoimpresszionizmus és szimbolizmus hatásait. Boccioni csak később, 1911 körül, vezette be a kubizmus elemeit a futurista stílusba. A festmény dinamikusan ábrázolja a modern várost és az emberiség ősi konfliktusát, a gyors mozgás érzetét keltve.

A The Street Enters the House kubista és expresszionista hatásokat mutat, a kép geometrikus elemei és perspektivikus torzítása által. A mű az ablak kinyitásának érzését közvetíti, ahol az utca zajai és a külvilág mozgása egyszerre törnek be.

A Farewells a States of Mind sorozat első része, és az egyik csúcspontja a futurista festészeti stílusnak. A kép középpontjában a mozgás áll, kifejezve a modern gépek, mint a mozdony, a repülőgép és az automobil, által hozott sebesség fogalmát. A mű egy vasútállomáson játszódik, ahol Boccioni a mozgás és káosz dinamizmusát ragadja meg, az embereket a mozdony gőze felőrli vagy összeolvad velük, miközben a mozdony mellettük robog.

A The Charge of the Lancers (Lándzsások támadása) Boccioni egyetlen háborús műve, kollázs formájában. A ló itt a háború és a természetes erő szimbólumává válik, amint egy német szuronyhordát látszik legyőzni. A mű kísértetiesen előrevetíti Boccioni saját tragikus halálát, amikor egy ló taposja el.

Umberto Boccioni Szobrászata

Boccioni, bár főként festő volt, kiemelkedő alkotásokat hozott létre a szobrászatban is. A „szintetikus folytonosság” elveit bemutató bronzszobrán az emberi alak folyékonysággal siklik a térben, átváltozva egyfajta géppé, mintha az erős széllel küzdene, tisztelegve Rodin „Sétáló embere” és a szamothrakiai Nike előtt.

Sajnos szobrai jelentős része megsemmisült vagy elveszett a művész 1916-os halála után.