Összefoglalás
A fauvizmus (vagy fauvista mozgalom) a modern művészet első 20. századi mozgalma. Vincent van Gogh, Paul Gauguin, Georges Seurat és Paul Cézanne példáiból merített ihletet. A fauve-ok („vadak” vagy „vadállatok”) francia festők csoportja volt, akik közösen használtak intenzív színeket és egyszerűsített formákat, hogy érzelmeiket fejezzék ki. Henri Matisse volt a csoport vezetője.
A fauvizmus hozzájárulása a modern művészethez az volt, hogy a színt független elemként kezelte, ami nem kötődött a természeti világ ábrázolásához, hanem hangulatot és struktúrát teremtett. Az egyszerűsített formák és telített színek a kompozíció egyensúlyára és a vászon laposságára hívták fel a figyelmet. A fauvista mozgalom az egyéni kifejezést értékelte, ahol a művész érzelmi reakciói és intuíciói fontosabbak voltak, mint az akadémikus elméletek.
A fauvizmus története
Kezdetek
A fauvizmus kezdetei A 20. század elején Franciaországban a posztimpresszionista festők, mint Van Gogh, Gauguin, Seurat és Cézanne, avantgárd vezetőknek számítottak. Kísérleteik a festékhasználattal, témákkal és tiszta színekkel elősegítették a fauvizmus kialakulását. A szimbolizmus és az afrikai szobrászat újraértékelése is hatással volt rájuk, új formai és ábrázolási elképzeléseket hozva.
Matisse
Henri Matisse-t a fauvizmus fő alapítójának tekintik. Gustave Moreau tanítása és a pointillizmus technikái nagy hatással voltak rá. Bár nem alkalmazta közvetlenül a pointillizmust, a színstruktúra elmélete lenyűgözte. Matisse elfordult a finom árnyalatoktól, és élénk színeket használt érzelmei kifejezésére. Az 1890-es években a szabadban festett, és korzikai, dél-franciaországi, valamint a francia Riviérán tett utazásai során az erős fény hatását kutatta.
Derain és de Vlaminck
1901-ben találkozott André Derain és Maurice de Vlaminck, akik Párizs nyugati külvárosában, Chatou-ban kezdtek közös műterembe járni. Új, merész színek és irányított ecsetkezelés iránti érdeklődésüket szorosan együttműködve fejlesztették. Matisse 1899-ben találkozott Derainnel, és két évvel később de Vlaminckkel is. Matisse támogatta őket, és bemutatta a leendő kereskedőknek. 1905-ben Matisse meglátogatta a Chatou-i műtermet, és nagy hatással volt rá de Vlaminck tiszta színhasználata. Matisse meghívta Derain-t, hogy töltse vele a nyarat Collioure-ban, ahol együtt dolgoztak és finomították stílusukat.
Az 1905-ös Salon d’Automne
Az év végén a párizsi Grand Palais-ban megrendezett Salon d’Automne kiállításon Matisse, Derain és de Vlaminck is kiállították műveiket, melyek élénk színekkel és spontán ecsetkezeléssel tűntek ki. Albert Marque hagyományosabb szobra mellett ezek a festmények arra késztették Louis Vauxcelles kritikust, hogy a jelenetet „Donatello parmi les fauves”-ként („Donatello a vadállatok között”) jellemezze, így született meg a „fauve-ok” elnevezés.
A fauvizmus és a fauvista stílus jellemzői
Az 1905-ös Salon d’Automne kiállítás után a fauve-ok kereskedelmi sikert arattak, és művészetüket más kiállításokon is bemutatták, különösen az 1907-es Salon des Indépendants-on. A csoporthoz Matisse, Derain és de Vlaminck mellett más művészek is csatlakoztak, mint Othon Friesz, Georges Rouault, Kees van Dongen, Georges Braque és Raoul Dufy.
A fauve-ok intenzíven használták a színeket a személyes kifejezés eszközeként. Munkáikban a színek kombinációja alkotta a belső témát, formát és ritmust, nem pedig a fizikai forma hű ábrázolása. A kompozíciókat a színek elhelyezésével építették fel, nem pedig perspektivikus rendszerekkel.
A fauve-ok hagyományos témákat választottak, mint portrék, tájképek és belső terek, de a színkompozíció vizuális hatása elsőbbséget élvezett. A témákat a festészet eszközeként használták, és aktív ecsetkezelésükkel nem naturalista színvilágukkal vezették be a nézőt kreatív utazásukba.
A fauvizmus hagyatéka
A fauvizmus nagy hatással volt a művészet későbbi irányzataira, különösen az expresszionizmusra. Az expresszionisták, mint Ernst Ludwig Kirchner és Karl Schmidt-Rottluff, átvették a fauve-ok merész színhasználatát, hogy kifejezzék belső érzéseiket.
A fauvizmus hanyatlása részben a Cézanne iránti megújult érdeklődésnek is köszönhető, mely új irányt adott a művészetnek a természetes rend és struktúra hangsúlyozásával.
Georges Braque és Picasso is hatást gyakoroltak a fauvizmusra, különösen az afrikai művészet ihlette munkáik révén. 1908-ra a fauve-ok külön utakra léptek: Braque és Picasso a kubizmus felé fordultak, míg mások, mint Marquet és Dufy, saját stílusukat fejlesztették.
Bár a fauvizmus rövid életű volt, Matisse „Egy festő jegyzetei” című művében formalizált eszméi és technikái még évtizedekig hatással voltak a modern művészetre.