Alfred Sisley munkássága
Alfred Sisley, az impresszionizmus alulértékelt művésze az angol és francia kultúra határán mozgott, ami kissé kívülállóvá tette. Kiemelkedett az en plein air (szabadban) festészetben. Művészete a finom természeti részletek iránti érzékenységét tükrözte, teremtve olyan festményeket, amelyek valóságosak és álmodozók egyaránt.
Jelentős művei, mint a Temzéről és a Szajnáról készült festményei a nyugalom és a színintenzitás mértékével emelkednek ki. Tájképein kizárólagosan a természetet festette, elnyerve ezzel az angol és francia művészet hatását.
Sisley volt az impresszionista mozgalom kiemelkedő alakja, aki a szabadban készített tájképeivel kiválóan kifejezte a természeti szépséget. Bár gyakran kívülállónak tekintik angol állampolgársága miatt, Párizsban tanult és a stílus megteremtésén dolgozott.
Munkássága radikális volt a korában, fókuszálva a modern városi életre és az impresszionista stílusra. Sisley sajátos stílust teremtett, amely előrevetítette a 20. századforduló utáni új festészeti irányzatokat. Hangulatát és fényét hátborzongató módon örökítette meg, műveiben a nagy égboltok domináltak.
Sisley életrajza
Gyerekkor
Alfred Sisley Párizsban született brit emigránsok gyermekeként. Édesapja, William Sisley, sikeres művirág- és selyemexportőr volt. Alfred, az egyik négy testvér közül, Londonban kezdte kereskedelmi pályafutását 1857-ben. A londoni időszak alatt Sisley a National Galleryben gyakran megtekintette John Constable és J.M.W. Turner kiállításait, ami később hatással volt művészi fejlődésére.
Korai időszak és tanulmányai
Alfred Sisley 1860-ban tér vissza Párizsba, ahol az École des Beaux-Arts-ra iratkozik be. Charles Gleyre műtermében tanulva megismerkedik olyan művésztársakkal, mint Frédéric Bazille, Pierre-Auguste Renoir, Claude Monet és James Whistler. Sisley akadémiai képzése a technikára és előkészítésre összpontosít, Gleyre pedig részben felelős az impresszionista stílus kialakításáért.
Sisley egyetlen tanítványi munkája sem maradt fenn, és korai festményei közül csak néhányat ismerünk. Korai munkásságának egy példája a La Celle-Saint-Cloud melletti gesztenyefák sugárútja (1867), amelyből három különböző változat létezik. Sisley szoros barátságot köt Renoirral, aki gyakran emlékezik meg Sisley kellemes és karizmatikus személyiségéről.
1866-ban Sisley megismerkedett Marie-Louise Adelaide Lescouezec (Eugénie) nevű virágkötővel, aki neveltetése bizonytalan körülmények között nőtt fel. Annak ellenére, hogy Eugénie háttere kétes volt, Sisley beleszeretett és hűséges maradt hozzá egész életében. Az 1870-ben kitört francia-porosz háború után Sisley pénzügyei bizonytalanná váltak. Sisley-t az apja támogatta, de vállalkozása nem sokkal a háború kitörése után csődbe ment. Apja mindent elvesztett, és nem sokkal később elhunyt.
Felnőtt évei
Sisley apja halála után teljesen a festészetnek szentelte magát, és családja anyagi támogatása a művészetétől függött. Stílusa ebben az időszakban érett meg, kiemelve színművészi képességeit és a laza ecsetvonásokkal való természetmegragadás képességét.
Festményei különleges tónustartományt és a fény összetett vizuális hatásait tükrözik. Az en plein air technikát alkalmazva, közvetlenül az alapozott vászonra festett, műveit csak ritkán retusálta a műteremben.
Bár mindvégig elkötelezett maradt az impresszionizmus iránt, az 1870-es években az eladások hiánya miatt visszatért a Szalonban való kiállításokhoz. Annak ellenére, hogy a Szalon zsűrije először elutasította, később elfogadták műveit. A 1874-es impresszionista kiállításon mutatta be először képeit, mikor az akadémiai keretek közötti bemutatásra nem volt lehetősége
Kései évek és halála
Sisley élete nagy részét szegénységben töltötte, sokszor kellett pénzt kölcsön kérnie. Családjával gyakran költöztek Párizs külvárosaiba, keresve az olcsóbb lakhelyet. Bár elismerés hiányával és anyagi nehézségekkel küzdött, érzelmileg nyitott és kedvelt maradt. Későbbi éveiben, 1897-ben vette el feleségét, Marie-t. Az esküvő után rövid idővel felesége rákban elhunyt.
1899-ben Sisley rossz egészségi állapotban volt, és barátját, Monet-t hívta segítségül, aki gondoskodott gyermekeiről. Egy héttel később, torokrákban halt meg. A Moret temetőben temették el, emlékére pedig mellszobrot emeltek. 1899 májusában Monet kérte, hogy Georges Petit tartson árverést a Hotel Drouot-ban, hogy pénzt gyűjtsön Sisley gyermekei számára. Petitnek sikerült huszonhét festményét eladnia, és 112 320 frankot gyűjtött össze. Ezenkívül Sisley Port-Marly-i árvíz (1876) című festménye 1900 márciusában 43 000 frankért kelt el, ami közel fele az egy évvel korábban eladott huszonhét festményének.
Hagyatéka
Annak ellenére, hogy az impresszionizmus népszerű volt, Alfred Sisley élete során kevés elismerést és sikert ért el, és ma is kevés figyelmet kap kortársaihoz képest.
Az egyetemi kutatásokban való viszonylagos hiányát gyakran összefüggésbe hozzák széttöredezett nemzeti identitásával. Sisley egész életében megtartotta angol állampolgárságát, bár kétszer is kérelmezte a francia állampolgárságot, de mindkétszer elutasították. Mindemellett kulcsszerepet játszott a francia impresszionizmus megalapításában, és karrierje során hű maradt a mozgalom eredeti filozófiájához.
Sisley korai munkái a Barbizon iskola és az impresszionizmus közötti kapcsolatot jelentették. Habár nem volt közvetlenül része a posztimpresszionista mozgalomnak, az általa alkalmazott újszerű színhasználat és textúra, melyek érzelmeket keltettek, megalapozták a későbbi fejleményeket a művészeti világban.
Egyes kritikusok Sisley-t az impresszionista művészek között ugyanolyan tehetségesnek írják le, mint Renoir, Monet és Pissarro. Eugéne Fromentin szerint Sisley munkái kibővítik az impresszionista festészet felfogását, és beilleszkednek a nagy európai tájképfestők közé. A művész fény és színek mesteri kezelése láthatóan nyitott utat a későbbi művészek, például Paul Cézanne számára, és művei önmagukban is élettel és érzelmekkel teli tájképeket mutatnak be.
