Összefoglalás
Vermeer (Jan Vermeer van Delft, Johannes Vermeer) a holland festészet aranykorának egyik legkiemelkedőbb alakja. Legtöbben úgy ismerjük, mint a „Leány Gyöngy fülbevalóval” (melyet az északi Mona Lisának is emlegetnek) című festmény alkotóját.
Pályafutását a mindennapi élet gyengéd pillanatainak feltárására szentelte, dokumentálva a lélek és a környezet privát belső tereit, amelyek a barokk zsánerművek korának megtestesítői voltak. A pigment és a fény mesteri kezelése azonban a művészt kortársai fölé emelte, és utánozhatatlan bepillantást engedett virágzó történelmi korszakának életmódjába.
Vermeer a családi életet bemutató jelenetekre specializálódott, hozzájárulva ezzel a műfaj elterjedéséhez a barokk korszakban. Művein gyakran ugyanazok a berendezési tárgyak és motívumok szerepelnek, mint saját stúdiójában, és modelljei gyakran ismert nők vagy mecénások rokonai voltak.
Posztumusz „Fény mestere” címet kapta, mivel munkáiban kiemelkedően fontosnak tartotta a fény játékát a bőrön, a szöveteken és a drágaköveken. Szakértelmét a reneszánsz technikákból merítette, mint például a chiaroscuro, amelyet sajátosan kombinált a fény, az árnyék és a festék felhasználásával, hogy textúrát, mélységet és érzelmeket hozzon létre.
A színek és a pigmentek különösen érdekelték, és ismert volt a finom árnyalatok keverésében. A hosszú távú pártfogó, Pieter van Ruijven drága alapanyagokat biztosított számára, például lapis lazulit és kármint. Ennek ellenére a festő kezdett adósságokba sodródni, mivel ragaszkodott a drága anyagokhoz.
Bár életében szerény sikerű festő volt, jelenleg csak 34 festményt tulajdonítanak neki (néhány még kérdéses), ami azt mutatja, hogy nem igazán ügyelt karrierjére, ami végül őt és családját is adósságokba és kétségbeesésbe taszította.
Johannes Vermeer életrajza
Gyerekkora
Johannes Vermeer 1632 októberében született a holland kereskedővárosban, Delftben, egy alsó-középosztálybeli családban. Apja, Reijnier Jansz keményen dolgozó szövetszövő volt, aki kocsmárosból lett, majd műkereskedő. Édesanyjáról, Digna Baltusról azt feltételezik, hogy írástudatlan háziasszony volt, mivel a házassági bizonyítványában a neve helyett csak egy „x”-et írt alá.
Annak ellenére, hogy a festő élete során nagy népszerűségnek örvendett, úgy tűnik, a bűnözés Vermeer ereiben is ott motoszkált. A festő születése előtt, 1625-ben apját elítélték és felmentették egy katona megölése miatt egy fogadóban történt verekedést követően. Azt feltételezik, hogy a felmentést a támadó és a Szent Lukács céh festőmestere közötti ismeretségnek köszönhette. A festő anyai nagyapját szintén letartóztatták és bebörtönözték pénzhamisításért. Nem meglepő, hogy a drámák és a törvénnyel való játszadozás egész felnőtt életében kísértette Vermeert.
Korai tanulmányai
Az 1640-es évek közepén a tizenévesen festőtanoncként kezdte pályafutását, apja támogatásával, aki fizette a drága díjakat, hogy ígéretes jövőt biztosítson fiának. Bár nem egyértelmű, hogy kinek a tanítványa volt, néhány történész szerint Carel Fabritius, Rembrandt növendéke oktatta. Mások Pieter van Groenwegen-t, a delfti születésű festőt tartják tanárának.
1653-ban Catherina Bolnes-t vette feleségül, egy jómódú delfti katolikus család lányát. Mindkét család szülei ellenezték a házasságot vallási különbségeik miatt. Az esküvő után Vermeer katolikus hitre tért át, és Krisztus Márta és Mária házában című festményén keresztül demonstrálta új vallási elkötelezettségét. Házassága lehetővé tette számára a társadalmi ranglétra feljebb lépését, bár családjával való kapcsolatát korlátozhatta, míg anyósa házában élt.
Házasságkötése után a Szent Lukács Céh festőmesterének tanulója lett, ami nagy lehetőségeket biztosított számára a karrierje előmozdításában. Korai munkái hatást mutatnak olyan mesterek stílusából, mint Rembrandt, Caravaggio és az utrechti caravaggisti festők.
Festmények korai időszakából
Felnőtt időszaka
1662-ben a Szent Lukács céh vezetője lett, ami szoros kapcsolatot biztosított számára delfti mecénásokkal, művészekkel és gyűjtőkkel. Bár kevés fennmaradt festménye van, szakértők úgy vélik, évente csak körülbelül három képet készített.
1663-ban távollétében feleségét, Catherinát fizikailag megtámadta agresszív bátyja, Willem. Az eset nem került be művészetébe, ellenkezőleg, festményeiben nyugodt idillt örökített meg, amely talán az ő általa kívánt világot tükrözi.
Vermeer gazdag felesége lehetővé tette számára, hogy saját örömére fessen, és soha nem vett fel tanítványokat. Drága pigmenteket használt munkáihoz, mint a lápisz lazuli és a mély kármin, bár néhányan azt állítják, hogy mecénása, Pieter van Ruijven vásárolta ezeket. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy adósságokba keveredett ebben az időszakban.
Festmények felnőtt időszakából
Kései évek
A holland történelemben az 1672-es évet „a katasztrófa évének” nevezték, mivel a francia, német és brit seregek megszállták a Holland Köztársaságot. Ez drámai gazdasági összeomláshoz vezetett az egykor virágzó, középosztálybeli ország számára. A művészeti piac zuhanásszerűen zuhant, és Vermeer alig tudta eltartani magát, feleségét, annak édesanyját és tizenegy gyermekét. Egyre több adósságot vett fel, több ezer gulden kölcsönt vett fel, és még az anyósa pénzét is zsebre vágta.
Vermeer 1675. december 16-án halt meg, miután őrületbe és mély depresszióba esett.
Vermeer hagyatéka
Az élete során lokalizált hírneve miatt Vermeer eltűnni látszott a művészeti világból egészen a 19. századig, amikor a francia művészek Édouard Manet módjára elkezdtek a valódi és szerény művek felé fordulni. Mivel Vermeer olyan ügyesen tudta megörökíteni a hétköznapi szépség pillanatait, nagy hatással volt ezekre a művészekre, akik újjáélesztették a mester munkásságának tudatosságát. Annak ellenére, hogy mindössze 34 (további 3 vitatott) műve maradt fenn, Vermeert ma a holland aranykor egyik legnagyobb művészének tartják. A huszadik században a szürrealista Salvador Dalí elragadtatott Vermeer művétől, és elkészítette saját variációit, köztük az 1934-ben készült A delfti Vermeer szelleme, amely asztalként is használható, valamint az 1955-ös A fűzőkészítő (Vermeer után) című művét.