Jacob van Ruisdael  életműve

Jacob Isaackszoon van Ruisdael (röviden Jacob van Ruisdael) holland festő és rajzoló. Általában őt tartják a holland aranykor kiemelkedő tájképfestőjének, a nagy gazdagság és kulturális eredmények korszakának, amikor a holland festészet nagy népszerűségnek örvendett.

2001-es katalógusában Slive 694 festményt tulajdonít Ruisdaelnek, és további 163 kétes vagy szerinte téves attribúciójú festményt sorol fel.

Sajnos nehéz beazonosítani pontosan a művei számát, mert egyrészt családjában számtalan tájképfestő volt hasonló névvel, másrészt élete során többfajta aláírást használt, illetve népszerűsége okán sokan hamisították is a műveit.

Jacob van Ruisdael  élete

Jacob Isaackszoon van Ruisdael, a 17. századi holland tájképfestő, 1628 vagy 1629-ben született Haarlemben egy festőcsaládban. Családjának festői között nehéz dokumentálni az életét és műveit a különböző névformák miatt. A Ruisdael név egy elveszett kastélyhoz kapcsolódik Blaricum faluban, ahol Jacob nagyapja, Jacob de Goyer bútorkészítőként élt. De Goyer elköltözésekor három fia a Van Ruysdael vagy Van Ruisdael nevet vette fel, valószínűleg származásuk hangsúlyozására.

Jacob mindig „i”-vel írta a nevét, szemben unokatestvérével, Salomon fia, Jacob Salomonszoon van Ruysdael, aki „y”-val írta a nevét. A festőcsalád több tagja is tájképfestő volt, köztük Jacob apja, Isaack van Ruisdael, és nagybátyja, Salomon van Ruysdael.

Ruisdael tanára ismeretlen, és bár feltételezik, hogy az apjától és nagybátyjától tanult, erre nincs konkrét bizonyíték. Más haarlemi tájképfestők, különösen Cornelis Vroom és Allart van Everdingen, valószínűleg nagy hatással voltak rá.

Jacob van Ruisdael festményeinek korai dátuma 1646. Két évvel később csatlakozott a Haarlemi Szent Lukács Céhhez. A holland háztartásokban a tájképfestészet akkor már népszerű volt, bár Ruisdael születésekor a történelmi festészet dominált. A tájképek iránti érdeklődés Ruisdael egész pályafutása során nőtt.

1657-ben Amszterdamba költözött, ahol nagyobb piacot talált. Bár tájképfestő volt, Ruisdael viszonylag keveset utazott. Néhány utazása során Németországba és Hollandiába látogatott, de nincs bizonyíték arra, hogy Skandináviába utazott volna, noha több norvég tájképet alkotott.

Jacob Isaackszoon van Ruisdael sosem házasodott meg. Bár nincs nyoma Ruisdael földjeinek vagy részvényeinek, kényelmes életet élhetett, és festményeit magasra értékelték. Az 1650 és 1679 közötti leltárak szerint a Ruisdael-képek átlagára 40 gulden volt, jóval magasabb, mint az összes tulajdonított festmény átlagára. A kortárs holland festők rangsorában Ruisdael a hetedik helyen állt.

Ruisdael 1682. március 10-én halt meg Amszterdamban, temetése pedig március 14-én volt a haarlemi Szent Bavo-templomban.

Jacob van Ruisdael munkássága

Korai évek

Jacob Isaackszoon van Ruisdael az 1646-os időszaktól az 1650-es évek elejéig Haarlemben élt, ahol egyszerű motívumokat és a természet alapos tanulmányozását ötvözte. Különleges volt az erdők, dűnék és hangulati hatások érzékletes ábrázolása, különleges hangsúlyt fektetve a fák részletességére. Ruisdael a festékek sűrűbb használatával érte el a lombok gazdagabb megjelenését.

Korai stílusának egyik jellegzetes műve a Dűnés tájkép, amely 1646-ban készült. Az alkotás eltér a hagyományos holland tájképfestészet ábrázolási módszereitől, és a dűnéket és fákat helyezi a középpontba. Az eredmény egy heroikus hatású festmény, melyet Hofstede de Groot „alig hihető, hogy egy tizenhét éves fiú műve lehet” szavakkal jellemezett.

Ismeretlen okokból Ruisdael 1653-tól szinte teljesen leállította műveinek datálását, és az 1660-as évekből származó alkotásainak csak ötén található részben eltakart dátum. Az 1670-es és 1680-as évekből származó művei egyike sem datált. A későbbi művek datálása nagyrészt spekulatív és detektív munka eredménye.

Az összes ismert metszete Ruisdael korai időszakából származik, az elsőt 1646-ra datálják. Nem ismert, hogy ki tanította metszés művészetére, és nincsenek olyan metszetek, amelyeket apja, nagybátyja vagy más harlemi tájképfestők szignáltak volna. Ruisdael metszetei kevés Rembrandt-hatást mutatnak stílusban vagy technikában. Az eredeti metszetek ritkasága arra utal, hogy Ruisdael valószínűleg próbálkozásnak tekintette ezeket, nem szándékozott nagy kiadásokkal járó reprodukciókat készíteni. Georges Duplessis metszetszakértő két művét, a „Grainfield at the Edge of a Wood” és az „Az utazók” című alkotást emeli ki Ruisdael zsenialitásának példáiként.

Művei korai korszakából

Középső időszak

Ruisdael németországi utazása után tájképei heroikusabbá váltak, nagyobb formákkal és hangsúlyosabb részletekkel. Az 1653-ban készült Bentheim vár látképe csak egy sor olyan kép közül való, amelyek németországi várat ábrázolnak. Ruisdael számos változtatást eszközölt a kastély beállításán, hangsúlyozva az elhelyezkedését egy erdős hegyen, amely a kompozíciós készségét bizonyítja.

Németországi utazása során Ruisdael felfedezte a vízimalmokat, amelyeket festészetének fő témájává tett, mint az első művész. Az 1653-ban készült „Két vízimalom nyitott zsilippel” kiváló példa erre. Az Egmont kastély romjai is gyakran szerepeltek alkotásaiban. Ruisdael ezeken a képeken a természet és az épített környezet kontrasztját festi meg, a temetőt körülvevő növényzettel.

Ruisdael első skandináv tájképein nagy fenyők, hegyek, sziklák és patakok dominálnak, noha ezek inkább korábbi művészeti inspirációkra épülnek, mint saját tapasztalatokra. Bár nincs bizonyíték arra, hogy Ruisdael valóban utazott volna Skandináviába, a festőtársa, Allart van Everdingen népszerűsítette a régiót.

Ruisdael későbbi művei több mint 150 skandináv vízesést ábrázolnak, közülük a „Vízesés egy hegyvidéki tájban romos várral” címűt tartják a legkiemelkedőbbnek. Ebben az időszakban kezdett tengerparti és tengeri jeleneteket is alkotni, Simon de Vlieger és Jan Porcellis hatására. Az egyik drámaibb alkotása a „Durva tenger egy mólónál”, mely korlátozott palettájával kiemelkedik. Az erdei jelenetek továbbra is kedvelt témák maradtak, például az „A Wooded Marsh” című kép, amely egy őserdei jelenetet ábrázol törött nyírfákkal és tölgyekkel egy benőtt tó közepette.

Festményei középső időszakából

Késői évek

Ruisdael utolsó korszakában változatos tájképeket festett, köztük hegyvidéki jeleneteket is, mint például a Hegyvidéki és erdős táj folyóval. Az 1670-es években számos különböző témában alkotott, az erdőktől a városképeken és éjszakai képeken át a szélmalomig. Az általa alkotott képzeletbeli kerti tájképek az életművében elhelyezkedő kertészetesztétikai diskurzust tükrözik.

Az egyik leghíresebb alkotása a 1670-ben készült „Windmill at Wijk bij Duurstede”, amely egy Utrecht közelében lévő városkát ábrázol, egy hengeres szélmalommal. Ruisdael ebben a művében ötvözte a holland táj jellegzetes elemeit, például alacsonyan fekvő földet, vizet és tágas égboltot, egy jellegzetes holland szélmalomban. A festmény tartós népszerűségét a Rijksmuseum kártyaeladásai is alátámasztják, ami a harmadik helyre emeli Rembrandt Éjszakai őrségét és Vermeer Delft látképét követően.

Ebben az időszakban Ruisdael olyan különleges panorámaképeket alkotott, mint a Haarlem égboltját és fehér földjeit bemutató Haerlempjes. Ezekben a festményekben a felhők által létrehozott fény és árnyék játéka dominál, gyakran a Szent Bavo-templommal a háttérben.

Bár Ruisdael Amszterdamot is ábrázolja munkáiban, ezek viszonylag ritkák, figyelembe véve, hogy több mint 25 éven át élt a városban. Az egyetlen ismert építészeti témája egy rajz, ami az Ótemplom belsejét ábrázolja, valamint néhány gát és amszterdami panorámakép.

Ruisdael keveset foglalkozik figurákkal, és ebben az időszakban már ritkán saját munkáival, hanem más művészek, köztük tanítványa, Meindert Hobbema, kivitelezésében jelennek meg.

Művek kései éveiből

Jacob van Ruisdael  hagyatéka

Ruisdael formálta a tájképfestészet hagyományait az angol romantikusoktól kezdve a franciaországi Barbizon-iskolán át az amerikai Hudson River Schoolig, valamint a holland tájképfestők nemzedékeiig. A Ruisdael által befolyásolt angol művészek közül Thomas Gainsborough, J. M. W. Turner és John Constable. Ruisdaelt általános egyetértés szerint a holland művészet aranykorának kiemelkedő tájképfestőjeként ismerik el.