Gustave Moreau életműve:

Gustave Moreau, a 19. század festőművésze, látomásos festményeiben a túlvilági és hátborzongató elemeket ötvözi, visszhangot keltve az elmúlt évszázadokban. Modern közönség számára a neoplatonista vallásos hitét követve, Moreau fotografikus pontossággal örökítette meg a fizikai világ tökéletlenségét. Festményei bibliai és mitikus témákat ábrázolnak, orientalista vonallal, tele kétértelmű szimbólumokkal, amelyek absztrakt formában fejezik ki vágyakat és érzelmeket.

Az isteni és halandó lények konfliktusai, valamint a szex és a szenvedés különös látomásai meghatározzák művészetét. Moreau alkotásai nemcsak a szimbolizmus és a szürrealizmus előfutáraiként hatnak, hanem kifejezik saját korának sötét és mélyebb impulzusait is.

Moreau művészetében a képzelet fontosságát hangsúlyozva szembeszállt a francia festészet domináns irányzataival, beleértve Courbet realizmusát és a naturalizmust. Keresztény szimbólumok és alakok ábrázolása klasszikus és pogány elemekkel kölcsönhatásban jelenik meg, kifejezve egy szintetikus vallási képzeletet. Gyakran ábrázol két alakot, akik egymásba néznek, tükrözve az isteni és a földi szenvedély konfliktusát.

Az alkotásai előrevetítik a pszichoanalízis kettősségét, és érdeklődése a femme fatale nők és androgün férfiak iránt a fin-de-siècle és a dekadencia esztétikájában is visszaköszön.

Gustave Moreau élete

Gyerekkor

Gustave Moreau 1826-ban született Párizsban, és jómódú polgári családban nőtt fel. Építész apja biztosította klasszikus műveltségét, míg édesanyja, tehetséges zenész, a gyenge egészségi állapota miatt gondoskodott róla.

• 8 éves korától szüntelenül rajzolt.
• 13 évesen nővére, Camille halála és egy betegség miatt kivették az iskolából.
• 15 évesen Olaszországban járt, érdeklődése a görög-római és bizánci ókor, valamint a korai olasz reneszánsz iránt ébredt fel.
• 18 évesen François-Édouard Picónál, a neoklasszicista festőnél tanult, és felkészült az École des Beaux-Arts felvételi vizsgájára.

Tanulmányai és korai évek

1846-ban Moreau felvételt nyert az École des Beaux-Arts-ra, ahol három évig tanult. Két alkalommal próbálkozott a rangos Prix de Rome díjjal 1848-ban és 1849-ben, de mindkétszer sikertelen maradt. A Musée du Louvre-ban tanult festészetet, és az 1850-es évek elején állami megbízásokat is teljesített.

1851-ben barátságot kötött Théodore Chassériau-val, aki Ingres-nél tanult. Chassériau munkássága, különösen a neoklasszikus és romantikus esztétika ötvözése nagy hatással volt Moreau-ra. Műtermet rendezett be Chassériau-val, ami kulcsfontosságú volt Moreau művészi fejlődésében. 1852-ben először állították ki munkáit a hivatalos Szalonban, és ugyanebben az évben szülei házat vásároltak számára Párizsban, ahol a Rue de La Rochefoucauld 14. szám alatt műtermet rendezett be. 1856-ban barátja és mentora, Théodore Chassériau fiatalon elhunyt, 37 éves korában.

Moreau festményei ebből az időszakból

Felnőtt időszak

Chassériau halála után Moreau visszatért Olaszországba, ahol a reneszánsz és manierista mesterek művészetét tanulmányozta. 1858-ban Rómában találkozott Edgar Degas-val, kialakult közöttük egy barátság, és együtt utaztak Sienába és Pisába. Bár jelentős hatást gyakoroltak egymás munkájára, esztétikájuk eltérően fejlődött. Moreau 1859-ben tért vissza Párizsba, ahol megismerte Alexandrine Dureux-t, akivel szoros kapcsolatba került, de soha nem házasodtak össze. A kapcsolat részletei kevésbé ismertek, mivel Moreau Dureux halálakor elégette a levelezésüket. Bár több mint 20 évig együtt voltak, a házasság elkerülte őket, és egyes kritikusok szerint Moreau homoszexuális lehetett.

1864-ben Moreau bemutatta az „Oidipusz és a Szfinx” című képét a Szalonban, mely felhívta a figyelmet és megerősítette pozícióját a művészeti életben. Bár semmi köze nem volt az államilag szentesített ízlés szimbolikus elutasításához, az Oidipuszt eredetileg III. Napóleon császár unokatestvére vásárolta meg. 1869-ben Moreau kiállította a „Prométheusz” és „Európa” című műveit a Szalonban, ami ellenzői kritikáját váltotta ki. A negatív fogadtatásra reagálva Moreau visszavonult, és 1876-ban „A jelenés” című alkotásával térhetett diadalmasan vissza a Szalonba. A következő években számos kitüntetést kapott, 1883-ban pedig a Becsületrend tisztje lett. A következő évben édesanyja halála mély kétségbeesésbe taszította a művészt.

Gustave Moreau akvarelljei felnőtt időszakából

Moreau olajfestményei felnőtt időszakából

Késői élete és halála

1886-ban Jean Moréas költő kibocsátotta a Szimbolista kiáltványt, amely a szimbolista mozgalmat kezdeményezte. Bár a mozgalom főként a költészetet érintette, Moreau-t a szimbolista művészet ikonjaként fogadták el. A Szimbolista kiáltványban Moreau-t említik, és Joris-Karl Huysmans À Rebours című regénye is méltatja művészetét.

1888-ban az Académie des Beaux-Arts tagjai közé választották, de két évvel később felesége, Alexandrine meghalt. Az emlékére festette meg az „Orfeusz Eurüdiké sírjánál” című képet. 1892 és 1898 között az École des Beaux-Arts professzora volt, tanítványai között olyan nevek szerepelnek, mint Henri Matisse és Georges Roualt. Az életének utolsó éveit a párizsi otthonának múzeummá alakításával töltötte, ahol munkái és személyes tárgyai láthatók.

Gustave Moreau akvarelljei késői éveiből

Moreau olajfestményei késői éveiből

Moreau hagyatéka

Moreau mély hatást gyakorolt művészekre és írókra. Henri Matisse szerint Moreau alapvető fontosságú volt fejlődésében, mert nemcsak a festészet technikájára, hanem a képzeletre is hangsúlyt fektetett. George Roualt, egy másik tanítványa, kiemelte, hogy Moreau tisztelettel viszonyult minden művész egyéni stílusához.

A Gustave Moreau Múzeum ma is látogatható, bemutatva befejezetlen műveit, illusztrációit és kísérleti vázlatokat. André Breton, a szürrealizmus megalapítója, a múzeumban tapasztalt élményt életre szólóan meghatározónak nevezte, és Moreau által kifejezett absztrakt érzelmek hatására formálta szerelemkoncepcióját. Moreau álomkutatásai és az érzelmek kifejezése művészi formákkal erőteljesen befolyásolták a szürrealistákat, például Salvador Dalí-t. A művész hatása az irodalomban is érezhető, Joris-Karl Huysmans és José-Maria de Heredia például Moreau művészetéből merített ihletet költeményeikhez. Marcel Proust, Moreau otthonának rendszeres látogatója, szintén reagált a művész munkásságára a saját írásaiban.