Összefoglalás

Caravaggio művei az ő szenvedélyes és intenzív életmódjával párosultak. Sokszor ütközött a törvénnyel, és még gyilkosságokban is érintett volt, mégis képes volt lenyűgözően innovatív alkotásokra. Úttörőként használta az éles fénykontrasztokat a drámai hatás elérésére, vallási alakokat modern ruhákba öltöztetve újragondolta a művészetet.

Modelljei  naturalista megfigyelésének és a chiaroscuro expresszív használatával létrehozta sajátos stílusát, melyet széles körben utánoztak. Rövid életében nagy hatást gyakorolt a későbbi művészeti irányzatokra, különösen a barokk művészetre és a 19. századi realizmusra.

Caravaggio populista módon modernizálta a bibliai szereplőket, ábrázolva őket öregedés és szegénység jegyében, ezzel úttörővé vált. Humanizálta az isteni képeket, a hétköznapi nézők számára relevánssá téve a kereszténységet, bár az egyházban kritikusokkal találkozott. A chiaroscuro technikát nem ő vezette be, de ő alkalmazta először domináns stílusjegyként, drámaiságát hangsúlyozva árnyékokkal és világos fénysugarakkal.

Életmódja és munkássága körül legendák keringenek. Bár homoszexualitásával kapcsolatban spekulációk merültek fel, művészete ikonikussá vált a meleg/queer közösség számára. Életmódja nehezen összeegyeztethető alkotásaival. A mai erkölcsi érzékenység tükrében erősen elgondolkodtató, hogy hogyan illeszkedne a kortárs társadalomba.

Caravaggio életrajza

Gyerekkor

Caravaggio korai életéről kevés megbízható információ áll rendelkezésre, azokat főként bírósági és városi feljegyzésekből ismerjük.

Caravaggio, akit gyerekkorában Michelangelo Merisikének neveztek szeptember 29-én született Fermo Merisi és Lucia Aratori gyermekeként. A lombardiai Caravaggio közelében nőtt fel, ahol apja kőművesmesterként dolgozott. Bár családja alacsonyabb társadalmi rangú volt, kapcsolatokat ápolt a milánói nemességgel. Anyai nagyapja, Giovan Giacomo Aratori, Sforza-dinasztia szolgálatában állt, és nagynénje, aki dajkaként szolgált a Sforza családnál, később segített a művésznek a jogi problémáiban, bár festményeit soha nem vásárolta meg személyesen.

1576 augusztusában, amikor Caravaggio ötéves volt, a bubópestis elérte Milánót, és családja vidékre menekült. 1577 októberére apja, apai nagyszülei és nagybátyja is a himlő áldozataivá váltak. Andrew Graham-Dixon művészettörténész szerint a művész korai traumái formálták féktelen temperamentumát és mély elhagyatottságérzését.

Tizenkét évesen, 1584 áprilisában, Caravaggio tanoncként kezdett dolgozni a milánói freskómester, Simone Peterzano műhelyében. Bár eredetileg nem érdeklődött a freskófestés iránt, szabadidejében a kardforgatás művészetének tanulásával töltötte az időt, és kiváló párbajtőrvívó lett. 1592-re elveszítette édesanyját és legfiatalabb testvérét, majd elhagyta szülővárosát, Milánót választva lakhelyéül, ahol portréfestéssel kereste kenyerét.

Korai képzése

Caravaggio művészi pályáját valószínűleg reneszánsz mesterek ismeretével kezdte, és munkásságában olyan olasz mesterek hatása érezhető, mint Savoldo, Moretto, Lotto, Tiziano, Giorgione és Leonardo da Vinci. Valószínűleg tanulmányozta Vasari művészeti életrajzait, és néhány festményéhez felhasználta forrásszövegét.

Formális képzése ellenére Caravaggio művészete olyan vonásokat mutat, amelyeket az energikus milánói környezet alakított ki. Graham-Dixon szerint Milánó Borromeo érsek befolyása alatt állt, aki a szegények védelmezőjeként egyszerű és robusztus vallásos művészetet támogatott.

1592-ben elhagyta Milánót, eladva örökölt földjeit. Róma lett az új célja, ahol VIII. Kelemen pápa alatt vallási megújulás zajlott, és sok művész számára keresett úti cél volt. A pontos ok egy erőszakos incidens lehetett, amely egy rendőr halálával végződött.

Rómában Caravaggio Lorenzo Siciliano szállásán töltött el egy rövid időt, majd Pandolfo Pucci papnál, ahol a salátázás miatt panaszkodott. Később Antiveduto Grammatica sienai festő műtermébe került. Gombrich szerint Caravaggio Raffaello műveit csodálta, és igyekezett egyszerűségüket és szépségüket megragadni, nem pedig szándékosan ellenállni nekik, mint a manieristák.

Caravaggio első fennmaradt festményei

Caravaggio Giuseppe Cesari (Cavaliere d’Arpino) asszisztenseként néhány hónapot töltött. Kezdetben csak virágokat és gyümölcsöket díszítő szegélyeket festett. Caravaggio, bár nyugtalan, finom szemet fejlesztett a részletek iránt, vonzódva a csendéletfestészet árnyalataihoz, ahogyan későbbi művei is mutatják. Munkái között kiemelkednek Cesari irányítása alatt készült két fontos festménye: „Fiú gyümölcskosárral” és „Önarckép Bacchus szerepében” (más néven Beteg Bacchus) (mindkettő 1593-94).

Cesari asszisztensi időszakát követően, amely rövid és boldogtalan volt (egy homályos incidens miatt, melyben Caravaggio kórházba került Cesari lova miatt), Caravaggio Monsignor Fatin Petrigiani papnál talált menedéket. Ebben az időben barátkozott Prospero Orsi groteszk festővel. Caravaggio ekkor számos önarcképet alkotott, de a legtöbb, kivéve a „Fiú akit megharapott a gyík” (1593-94), elveszettnek tekintendő.

Caravaggio művei ebből az időszakból

Caravaggio nyitott volt a képárusokkal való kapcsolatra, különösen Costantino Spataval. A kereskedő tudta, hogy Francesco Maria del Monte bíboros, zene- és művészetrajongó, gyakran elhalad az üzlet előtt. Caravaggio két képet festett, A kártyavárókat (1594) és A cigány jövendőmondót (1594), hogy felkeltse del Monte figyelmét. Spata kitette őket a kirakatba, a bíboros pedig mindkét festményt megvásárolta.

Del Monte Caravaggiót befogadta, szállást adott neki és bemutatta környezetének. Megbízásokat kapott, például A muzsikusok (1595-96) című művére. Del Monte révén Caravaggio a firenzei Medici család nagyköveteként is dolgozott, festve két ikonikus művüket: a Bacchust (1596) és a Medúza fejét (1597). Bacchusban Caravaggio barátját, Mario Minniti szicíliai festőt ábrázolta, akit már korábbi műveiben is használt modellként. A Medúza kör alakú vászonra festve egyedi kivitelezésű, Perseus pajzsát imitálva.

Caravaggio szoros kapcsolatot ápolt a római prostituáltak és kurtizánok közösségével. Fillide Melandroni, egyik tagja, több festményén modellként szerepelt, például a Mártát és Mária Magdolnát (1598), Alexandriai Szent Katalint (1598) és a Holofernészt lefejező Juditot (1598) ábrázoló képeken. Az utóbbi később nagy hatást gyakorolt Artemisia Gentileschire és más művészekre. Caravaggio vallásos festményei vegyes kritikát kaptak, mivel verisztikus stílusával és sötét belső tereken ábrázolt szent alakjaival sok egyházi vezetőt felbőszített. Néhány művét istenkáromlás vagy illetlenség miatt elutasították.

Érett időszak

1599-ben del Monte bíboros segített Caravaggiónak megszerezni első jelentős közműveit. A San Luigi dei Francesci templom Contarelli-kápolnájának díszítésére három jelenetet festett Szt. Máté életéből, köztük a Máté és az angyal (oltárkép, 1599). A San Maria del Popolo templom Cerasi-kápolnájára Szent Pál megtérése (1600) és Szent Péter keresztre feszítése (1601) című alkotásokat készített. Ezen felül a Santa Maria Vallicella templomba a Krisztus sírba szállása (1601-03) című monumentális remekművön dolgozott.

Ezen nyilvános megbízások révén új dimenzióba emelte a naturalizmust a vallásos művészetben, amely összhangban volt a Trienti Zsinat rendeletével, amely az ellenreformációs művészet új formáját követelte. Művei a hétköznapi élettel való kapcsolódást hozták el, és Rómában a legizgalmasabb művész hírnevét vívta ki, még akkor is, ha néhány konzervatív egyházi vezető bírálta művészetét.

1601-ben Caravaggio elhagyta del Monte házát, de továbbra is védelmében maradt jogi problémái esetén. A Mattei családhoz költözött, és Girolamo Mattei bíboros palotájában élt. Festett számos képet a Mattei családnak, köztük az Emmausi vacsorát (1601) és a Krisztus elvétele (1602), ahol önmagát is tanúként ábrázolta. Ebben az időszakban készítette el legismertebb alkotását, A Szent Tamás hitetlenségét (vagy Kételkedő Tamás, 1601-02).

Caravaggio festmények ebből az időszakból

Amor Vincit Omnia – Győzelmes Ámor

Ezenkívül 1602-ben festette meg az Amor Vincit Omnia-t (A szerelem mindent legyőz, vagy Győzedelmes Ámor), mely egy erősen homoerotikus Ámor-ábrázolást tartalmaz, körülöttük világi tárgyakkal (művészet, zene, tudomány, katonaság). Jones műkritikus szerint a festmény Caravaggio szexualitását „életről festi”, kiemelve az explicit szexualitást és a romantikus szerelem elleni lázadást.

Caravaggio Amor Vincit Omnia című festményét, melyet 1602-ben készített, a korabeli társadalom szemében sokan „személyes vallomásként” értelmezték, és ebben látják a festő állítólagos „szodómia” vádjának bizonyságát, ami akkoriban a házasságon kívüli homoszexualitást jelentette.

A mű korabeli kritikusai közül Giovanni Baglione, a késő manierista/korai barokk festő volt a legellenszenvesebb Caravaggióval szemben. Mások ugyanakkor Caravaggio homoszexualitását a zsenialitásának központjában látják, és az Amor Vincit Omnia-t az ellenállás és kockázat vállalásának aktusaként értelmezik a korszakban, amikor a rossz szerelemért akár kivégezhették.

Baglione, Caravaggio korabeli kritikusa, az Amor Vincit Omnia homoszexuális vádakat erősítette meg, amelyek szerint Caravaggio és Cecco Boneri, asszisztense, szeretők voltak.

Baglione egy paródiát készített, az Isteni szerelem legyőzi a földi szerelmet (1602-03), amelyben Caravaggiót az ördögként ábrázolta. Caravaggio gúnyos versekkel válaszolt, majd Baglione rágalmazása miatt bebörtönözték, de később szabadon engedték.

Menekülés Rómából

1604-ben a Loretói Madonna oltárképet készítette a Sant’Agostino templom számára. Caravaggio gyakran került konfliktusba, részt vett verekedésekben, köveket dobált, kardot és tőrt hordott, és rendszeresen keveredett erőszakos helyzetekbe. Az egyik incidens során, 1604-ben, egy articsókás rendelés miatt egy pincérrel verekedett, súlyos sérülést okozva. A bíróságok gyakran óvták meg őt az eljárásoktól, mert a tanúk féltek a prominens mecénások bosszújától.

1605-06 között Caravaggio a Szent Péter-székesegyházban megfestette a Kígyó Madonnáját, ám azt eltávolították a híresztelések miatt, hogy a Szűzanya modellje a prostituált Melandroni volt. Ezt követte A Szűz halála (1604-06) a Santa Maria della Scala számára, de ez is eltűnt, mert Caravaggio menekülő Máriát és az apostolokat ábrázolta. 1606. május 28-án párbajban megölte Ranuccio Tomassonit. A párbaj után elmenekült Rómából, mielőtt hivatalos vádat emeltek volna ellene. A városból száműzték, és halálfelhívást tettek közzé a fejére.

Nápoly

Rómából menekülve Caravaggio a Colonna területén, az Alban-hegységben talált menedéket, ahol Scipione Borghese pápai unokaöccs számára készítette a Dávid Góliát fejével című festményt. A vádalku reményében Dávid szerepét Bonerinek adta, Góliátot pedig önmagának tulajdonította. Szeptemberben érkezett Nápolyba, ahol Fabrizio Sforza Colonna, a condottiero védelmét élvezte, és kilenc hónap alatt négy oltárképet festett, köztük Az irgalmasság hét cselekedetét, Krisztus megostorozását, Szent András keresztre feszítését és A rózsafüzér Madonnáját.

Máltai és szicíliai évek

Caravaggio Nápolyból Máltára utazott, ahol a Szent János-rend lovagjaként vallásos témájú festményeket készített. A terve, hogy a rend tagjaként automatikus kegyelem részesül Rómában. Készített portrékat a rend vezetőiről, például Fra Antonio Martelli (1608) és Alof de Wignacourt portréját (1607-08). Wignacourt, a rend nagymestere, annyira elégedett volt a portréval, hogy kérvényezte a pápánál, Caravaggio kapja meg a Szent János-rend engedelmességi lovagja címet. Caravaggio hozzálátott a Szent János lefejezése (1608) című festményhez, mely a Valletta-i zárdatemplom oratóriumába készült, szimbolikusan figyelmeztetve a Máltára törőket. A festménynek köszönhetően Caravaggio visszanyerte szabadságát, legalábbis ideiglenesen.

Caravaggio szicíliai menedékhelyében, Szirakúszában, 1608 végén, bűnügyi üldözése alatt, továbbra is alkotott. Két oltárképet készített, köztük a Szent Lucia temetését (1608-09) a szirakúszai Santa Lucia al Sepolcro bazilikába, valamint a Pásztorok imádását (1609) a messinai Santa Maria degli Angeli templom számára. Emellett Lázár feltámadását (1609) alkotta a messinai Padri Crociferi templom számára.

Utolsó évei

1609 őszén Caravaggio ismét Nápolyban tartózkodott, ahol a Colonna-palotában megszállt. Az itt töltött idő alatt festette meg a Lázár feltámasztása című oltárképet a Sant’Anna dei Lombardi templom számára. Sajnálatos módon, ez az alkotás a későbbi időkben egy földrengés áldozatává vált, és az épülettel együtt elveszett. Múltja azonban gyorsan utolérte, amikor négy férfi támadta meg egy kocsmában. Ezen támadás súlyos sérüléseket okozott arcán és fején, ami hónapokig veszélyeztette életét. 1610-ben Caravaggio két utolsó festményét alkotta: A Péter megtagadása és A Szent Ursula mártíromsága, melyeken a festék „remegő” kezelése a kézremegés vagy látásproblémák jele lehetett.
1609 őszén Caravaggio ismét Nápolyban tartózkodott, ahol a Colonna-palotában megszállt. Az itt töltött idő alatt festette meg a Lázár feltámasztása című oltárképet a Sant’Anna dei Lombardi templom számára. Sajnálatos módon, ez az alkotás a későbbi időkben egy földrengés áldozatává vált, és az épülettel együtt elveszett. Múltja azonban gyorsan utolérte, amikor négy férfi támadta meg egy kocsmában. Ezen támadás súlyos sérüléseket okozott arcán és fején, ami hónapokig veszélyeztette életét. 1610-ben Caravaggio két utolsó festményét alkotta: A Péter megtagadása és A Szent Ursula mártíromsága, melyeken a festék „remegő” kezelése a kézremegés vagy látásproblémák jele lehetett.

Costanza Colonna támogatásával 1610 júliusában Rómába indult festményekkel, amelyekkel Borghese-nak ajándékozott volna a kegyelemért cserébe. Azonban az utazása előtt letartóztatták Palóban. Bár nem ismert a vád, festményei folytatták útjukat Porto Ercole-ba. Caravaggio kivásárolta szabadságát, de miután lovagolva megérkezett a toszkánai városba, a rossz fizikai állapota és a nyári napsütés következtében összeesett. Valószínűleg 1610. július 18-án vagy 19-én, harmincnyolc évesen elhunyt, és jelöletlen sírba temették.

Caravaggio hagyatéka

Caravaggio művészetét sokáig a késő manierizmus és a barokk előfutáraként vagy példaképeként azonosították. Habár csak huszonegy művét erősítették meg, rendkívüli hatása volt kortársaira és utókorra egyaránt. 1605-re más művészek is elkezdték utánozni, beleértve olyan kiemelkedő alkotókat, mint Rembrandt és Diego Velázquez. Festményei nemcsak művészi értelemben inspirálták kortárs költőket, mint Giambattista Marino Cavalier, hanem 18. századig szinte teljesen elfeledték. Roberto Longhi művészettörténész modern érdeklődése hozta vissza a középpontba a 20. század elején.

Caravaggio művészetét nemcsak kompozíciós újításaiért, hanem látszólag queer tartalmáért is értékelik, amelyek kapcsolatba hozhatók saját homoszexualitásával. Ezen értelmezés vitatott a kutatók között, de filmrendezők, mint Pasolini és Jarman, hozzájárultak a művész queer identitásának hangsúlyozásához. Pasolini tisztelgésként készítette el a többszörösen díjnyertes „The Gospel According to Saint Matthew” című filmet Caravaggio előtt, míg Jarman a művész élettörténetéből merítve a homoszexualitás, az erőszak és a művészet kapcsolatát vizsgálta „Caravaggio” című filmjében (1986).